Ahogy kinéztem az ablakon láttam hogy sötétedni kezd, bent pedig fogyatkoztak a vendégek ami azt jelenti hogy hamarosan vége a munkaidőmnek és mehetek haza. Mára egészen más tervem volt, ma indulok megkeresni azt amiért jöttem bár nem hiszem hogy az első alkalommal sikerrel járok de remélem a legjobbakat. A főnön már oda is szólt hogy mehetek, nekem nem is kellett több, rohantam az öltözőbe ahol gyorsan letusoltam majd átöltöztem és elindultam hazafelé. Szerencsére nem lakom messze az étteremtől bár így hogy nem siettem azért egy jó 40 percbe beletelt. Szeretek így sötétedéskor sétálni, jó az idő is és minden olyan csendes, nyugodt. Már a hazafelé vezető úton tudtam hogy különleges nap lesz a mai, a szokotthoz képest más szagokat éreztem amiket az erdő felőli szél hozhatott, nem is volt kérdés hogy kikhez tartoznak eme szagok. Legszívesebben nyíl egyenes rohantam volna de így talán azonnal megölnének vagy nem tudom... halvány lila gőzöm sincs hogy milyenek lehetnek bár ha én érzem őket valószínűleg már ők is tudnak a jelenlétemről. Talán előbb utóbb felkeresnének de szerintem jobb ha én teszem meg az első lépést még ha úgy reszketek mint a kocsonya. Miután hazaértem bekaptam pár falatot majd néhány előkészület után elindultam, de mielőtt kiléptem volna a házból reflexszerűen kilestem az ablakon hogy kik vannak az utcában és csak egy-egy árnyat láttam amiről nem tudtam hogy micsodák. Lehetett csak egy sétáló ember vagy valamilyen állat, sőt még az is lehet hogy képzelődtem. A biztonság kedvéért egy bicska is nálam volt ami azért vicces mert legtöbben akik farkassá tudnak változni azoknak ott a sok éles és hegyes fog de félnék a nyílt utcán átváltozni mert meglehetősen veszélyes. Ráadásul meztelenül nem lenne kellemes hazáig rohanni. Még egy-két légzőgyakorlat belefért aztán elindultam, átlagos tempóban nyugodtan sétáltam bár nem tagadom folyamatosan nézelődtem mert nem lehet tudni mikor lép elő valaki vagy valami a sötétből ami bántani akar. Ismét ugyan az a kellemes érzés, csend és nyugalom egyedül azt hallani ahogy a szél játszik a fák leveleivel, legalábbis reméltem hogy a szél játszik a levelekkel és nem valami más mászkál a fák között. A város szélére értem, a szag erősödött és itt elgondolkodtam hogy tényleg ezt akarom? Még lett volna lehetőségem visszafordulni de nem akartam, a döntés megszületett. Biztonság kedvéért zseblámpát is hoztam amit felkapcsoltam és úgy indultam meg a sűrű erdőbe, itt már féltem mert folyamatosan csörögtek, zörögtek a levelek. Szinte tizedmásodpercenként kapkodtam a fejem hogy honnan jöhetnek a furcsa hangok. Ahogy haladtam az erdőben egyre erősödött a szag, szinte mintha méterekre tőlem lennének de a kíváncsiságom hajtott meg a remény hogy csak nem ölnek meg egy hozzájuk hasonlót sőt talán már közelednek is mivel ha eddig nem is most már biztos tudják hogy jövök. Továbbra is haladok a szag irányába és úgy érzem hamarosan válaszokat kapok...
Rafe Coleman
Hsz szám : 35
Tárgy: Re: Rafe ~ Greg ~ Rachel Kedd Aug. 04, 2015 11:07 am
Seven days to the wolves
Szokás szerint a kis csapatommal múlatom az időm, hiszen a drágalátos bátyám szerint, illendő lenne némi időt a falkával tölteni, és mivel meghalt egy őrző nem rég, óvatosnak is kell lennünk, így most az erdőben korzózunk Greggel, hogy biztonságossá tegyük a helyet, és levadásszunk akárkit aki a területünkre lép, és illetéktelen. Senki, nem léphet ide be büntetlenül, kivéve azok a szerencsétlenek akik futni fognak teliholdkor és a mi prédánk lesz. Mert mindig akadnak ilyen ostobák, legutóbb az a két vadász akit Gabriellel láttunk és aztán négyen szépen le is vadásztuk őket és elvittük a területünkre, ahol aztán futhattak, csak sajnos mindhiába. Mert kegyetlenül elvesztették az életüket és nem menekült meg még senki eddig, akiket elkapott a vadászat. Ízekre szedtük őket, mindenfajta lelkiismeret furdalás nélkül, hiszen nem voltak mások, mint rémült állatok. Futottak. Nem elég gyorsan. Most is az erdőben lófrálunk, mikor megérzek egy szagot. Farkas, de... nem a mienk közül való. - Greg! - figyelmeztetem, bár tudom hogy barátom szimata is hasonlóan jó, mint az enyém, max pár század másodperccel van lemaradva mögöttem. Arra veszem az irányt, nem titkoltan hogy jövünk és lassan bukkanunk elő két fa között. Egymás mellett, mint a rossz zsaruk, és megállunk a megrémült lány előtt. Érzem, a félelme az orromba kúszik és a farkasom ingerülten törne ki hogy alaposan ráijesszen. - Nocsak nocsak, mit találtunk... egy idegen farkas a területünkön... - szólalok meg mélyebb, kellemes hangomon, de most hűvös, semmit nem érezhet benne. Távolságtartás és hűvösség. Arcom, tartásom, farkasom is ezt sugallja.
Lassan nem is emlékszem arra, hogy mikor aludtam ki magam úgy istenigazából. Csak egy napot szeretnék, amikor nem a srácokra kell felébrednem, hanem nyújtózkodva, kipihenve, csak úgy kinyílnak a szemeim. A közeljövőben azonban biztos, hogy nem lesz erre alkalom, hisz a falkában jelen pillanatban őrültek háza van. Minden téren. Most is. Az elmúlt napok őrülete után úgy érzem bármi történhet itt és most, az meghatározó elem mindenki számára. Főleg a vadászok támadása. Na de őket is elintéztük. Négyen ketten ellen. A fair játékot így intézzük. Vagy csak az Alfa parancsát követtük? Valószínűleg mindkettő! Raf és én egy jól működő csapatot alkotunk, Finn és Ulf úgy szint egy újabbat. De együtt, négyen, nah az egy menő csapat. Veszélyesek vagyunk négyen. Idegen szag tódul orromba, oldalra pillantok, majd ahogy a nevem felhangzott, úgy válaszolok is. - Ja. Feltűnt. Egymás mellett lépünk elő, a nőstény...fél és ideges, aggódik...ezt mind leszűrtem a szagából. Meg csak rá kellett néznem. - Mi volt a terved, hogy csak így erre jársz? Hát senki nem szólt, hogy a kóborok innen élve nem mennek már el? - ijesztgetem, hogyne ijesztgetném. A bunkó stílust ugyanúgy megütöm. Ettől függetlenül nincs bennem támadó szándék, pontosabb meghatározás az, hogy várakozó állásponton vagyok, aki gyanúval méregeti ezt a nőstényt. Tekintetemben felvillan a farkas is. Bizalmatlanul, komor képpel, összehúzott szemréseimen át figyelem az idegent, arra várva, hogy felfedjen valamit a szándékaiból és ne mézes-mázas szavakkal tegye azt. - Térj a lényegre! - utasítom, megtehetem. Pont. Ez a dolgom Raf mellett, az már más téma, ha az Alfa lenne itt, akkor más terepen mozognék. Közben lassan végig mérem. Menekülni nem fog tudni. Profik vagyunk. Nem mai kis "csirkék".
Rachel McReary
Hsz szám : 5
Tárgy: Re: Rafe ~ Greg ~ Rachel Szer. Aug. 05, 2015 7:49 am
Rafe, Greg & Rachel
A válasz hamarabb érkezett mint az hittem és nem is pont ilyen stílusra számítottam. Amikor megjelent előttem a két férfi a lélegzetem is elakadt, meg se próbáltam elrejteni arcomon látható félelmem mivel már biztos hogy tudják a szagok alapján. Jó jel volt hogy nem estek nekem azonnal ezért talán élve távozhatok, még azon is elgondolkodtam hogy talán nem is kellett volna eljönnöm de ez most már nem számít. Egy pillanatra körül néztem magam körül legjobb menekülési útnak bár nem mertem volna ilyen módszerhez folyamodni, biztos hogy gyorsabbak mint én ezért még csak harcnak sincs értelme. A legjobb ha válaszolok a kérdéseikre, lássák csak hogy együttműködő vagyok és nem akar bajt, igazából én se tudom mit akarok. Nyeltem egy nagyot majd halkan feleltem a kérdésre. - Hát... én csak... sé.. - elakadt a szavam amikor elhangzottak a "Térj a lényegre" szavak, biztos voltam benne hogy ha nem teljesítem a parancsát végem, nem tűnik túl barátságosnak a másik pedig még nem beszélt valami sokat. - Én otthont keresek. Már hosszú ideje jártam országból országba míg végül azt mondták itt találhatok olyanokat mint én, mivel nincs vesztenivalóm idejöttem. - feleltem válaszul halkan. A bemutatkozást és a részletekről nem akartam beszélni mert csak jobban fel dühíthettem volna és az az egyik amit most nem akarok. Kíváncsian figyeltem őket hogy mit fognak reagálni. Nem akartam hogy annyira gyengének lássanak ezért engedély nélkül felszólaltam. - Ti kik vagytok? - érdeklődve, ismét halk hangon tettem fel a kérdést. Túl későn esett le hogy letegeztem őket, ha a falkájukban magas rangú szerepet töltenek be akkor ezt eléggé sértőnek vehetik.
