Külső:Az átlagosnál alacsonyabb vagyok, pontos adatokat meg se merek említeni. Születésem óta apró voltam de szerencsére formás alakom van a magasságomhoz illóen minden arányos a méreteimben. Mellemig érő barna hajam van és barna szemeim, bőröm alapvetően szép fehér de napos időben könnyedén lebarnulok.
Külső(farkasalakban):Akár csak emberi alakban, értelemszerűen az átlagosnál alacsonyabb vagyok, egyedül dús bundám miatt tűnök kevésbé gyengének de így sem közelítem meg az átlagot... sajnos. Farkasalakban hófehér bundám van és kék szemeim.
Belső: Hát ezt bár úgy kezdhetném hogy "magabiztos, bátor..." de nem, ennek a szöges ellentéte vagyok. Félénk, visszahúzódó és kissé zárkózott. Első látásra a legtöbbek nem ezt hiszik rólam de aki egy kicsit is ismer az tudja milyen vagyok. Ráadásul csak egy omega voltam ami nem lendít nagyot az önbizalmon. Próbálok kedves lenni mindenkivel de nem könnyű ha semmibe vesznek ezért annak ellenére hogy egy falka tagja voltam olyan mintha ott se lettem volna. Remélem ez egyszer megváltozik...

Az én történetem nem is olyan régen kezdődött, pontosan 1994 január 5.-én Greenland fővárosában Nuukban, bár meglehetősen keveset töltöttem a származásom miatt. A születésem után pár évvel egy farmra költöztünk a családdal bár csak később tudtam meg hogy nem mind vérrokon hanem falkatagokról van szó. Elég sokáig ilyen közegben nevelkedtem ezért volt furcsa hogy vannak olyanok akik mások mint én és nem képesek egy négy lábú bundás lénnyé változni. Én csak átlagos életet akartam de tudtam hogy így sose lesz az mert nem mi vagyunk a többség. Emberek közelébe nagyon ritkán merészkedtem, az ő társaságukba szégyelltem hogy mi vagyok valójában. Néhány kilométerre tőlünk volt egy másik farm ahol egy apuka költözött a fiával, a fiú velem egyidős volt. Ekkor töltöttem be 18. életévemet. A többiek azt mondták kerüljem őket nagy ívben de kíváncsiságom hajtott ezért a környékükön ólálkodtam hogy "véletlen" összefussak vele és ez meg is történt. Néhány beszélgetés után megkedveltük egymást, ő volt talán az első ember barátom aki mellett kicsit magabiztosabb voltam de elkövettem egy súlyos hibát, elmondtam neki hogy mi vagyok de nem sokkolta úgy le mint azt sejtettem, egyszerűen csak otthagyott és hazament ekkor összetörtem, azt hittem találtam valakit aki mellett jól érzem magam de nem így lett. Onnantól többet nem is találkoztunk, a saját farmunkról ki se nagyon tettem a lábam de csak a gond volt ebből is. Ha csak lepihentem valahol odébb küldtek vagy odébb lökdöstek mert ott pont útban vagyok, azt mondták ez egy nagy család de én nem tartoztam oda ezért úgy döntöttem elhagyom őket és átlagos emberi életem lesz, eldöntöttem hogy soha többé nem változom át. Egy este szöktem el a városba de nem úgy alakultak a dolgok ahogy terveztem, se pénzem nem volt se egy barát aki segíthetett volna ezért pár nap után vissza is tértem és még csak fel se tűnt nekik hogy eltűntem ,minden ugyan úgy ment tovább ahogy eddig. Az egyik este viszont teljesen más volt, épp az emeleti szobában aludtam amikor vonyításra ébredtem és hangos ordibálásra, az ablakon tűz világított be. Azonnal az ablakhoz siettem és kitekintettem, láttam a mieinket közülük néhányan már saját vérükben feküdtek, néhányan menekültek majd a tűz mellől egy ember lépett elő akit egyből felismertem. Ő volt a szomszéd fiú apja kezében pedig egy gépkarabély volt és folyamatosan lőtt. Apám berontott a szobába és azt mondta menekülnünk kell ezért rohantam is velük, az ajtón kiérve az erdőt céloztuk meg én futottam leghátul mert nem voltam valami gyors de hirtelen az első helyre kerültem de annyira féltem hogy képtelen voltam hátranézni csak rohantam tovább az erdő mélyére ahol egy bokor alatt bújtam el. Csend volt én pedig reszkettem a félelemtől majd sikerült elaludnom. Lassan és lopakodva indultam a farm irányába és amikor kiléptem a fák közül ott volt vége, Összeestem és kitörtek belőlem a könnyek, az egész farm leégett és mindenki halott volt, a házban összegyűjtöttem némi pénzt majd vettem egy jegyet és elutaztam Európába, képtelen lettem volna ezek után ottmaradni. Több országban is megfordultam és szereztem egy pincér szakmát ,nem sok de a semminél több. Próbált új életet kezdeni, emberekkel barátkozni ami munkám miatt könnyű volt és hallottam érdekes szóbeszédet is aki részegen olyasmiről magyarázott hogy Bukarestben farkasemberek élnek meg elég sok mindent összehordott még. A legtöbben nem is figyeltek rá mások meg kinevették, egyedül az én érdeklődésem keltette fel ezért úgy döntöttem irány Bukarest. A megérkezés után a pénzemből béreltem egy lakást és úgy döntöttem felkeresem az itteni falkát már ha egyáltalán igazat mondott az öreg. Hát... meglátjuk mi lesz.