Megesik az emberrel, hogy unja magát. Na ugye, hát már hogy is ne esne meg? Velem is előfordult már nem egyszer, és az ember ilyenkor igyekszik lefoglalni magát. Van, aki tanul, vagy vicceket mesél, sportol, ilyenek. Én, amíg a spanok el vannak foglalva, versenyekre járok, lealázok pár barmot és leiszom magam az ő pénzükből. Jó mi? Otthonosan mozgok a város utcáin. Enyém a világ. Tiéd a világ. A világ a miénk. Nem, nem a miénk. Az enyém. A világ királya vagyok. Önmagam vagyok. Megállíthatatlan vagyok. Erre gondolok, ahogy lassú, kimért léptekkel haladok a fickó mellett, lustán félrepöccintve a cigarettám csikkjét a járdára. Néha megfordul a fejemben, milyen lenne teljesen máshol lenni, egy más világban, más országban, más időben. Talán minden más lenne. Különösen akkor nem jelent semmit ez az egész, ha nincs senki, akit sajnálnál, ha elveszne a sötétségben, ha csak köddé válna, ha múltad egyetlen apró, lassan teljesen elhalványuló foltja lenne csupán. Végre bejutunk az egyik Clubba, ahol az egyik félre eső helyen helyet foglalunk és már rendelhetünk is. Ilyenkor nem sokan vannak, általában este jönnek többen. Mi "unalom" célból vagyunk itt. Még a személyimet is elkérik. Csodás. Legyenek elégedettek vele. 22 leszek. Bekaphatják! - Valami erőset és sokat. - adom meg a kezdést, úgy is a kedvtelen fickó szembe velem fog fizetni, végül a "társamra" nézek. Tényleg nem tudom hova tenni őt. Nem tudom nyomon követni az egymást fel-felváltó, gyorsan száguldó kedélyhullámzásaimat, és ha akarnám se tudnám lelassítani azokat, megállítani pedig... esélyem sincs. Kavarog, zsong a fejem, legszívesebben áthárítanám, másnak adnám ezt az egész helyzetet. Valószínűleg még így is csak egy címeres ökörnek könyvel el, de hát istenem, úgy szép az élet, ha zajlik. Ez a szituáció nagymértékben szórakoztat is... Kifinomult illedelmes mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy nézem Sigeric elégedett képét. Se család, se kutya. Utálja a kutyákat?! Hát én mindjárt leköpöm itt helyben. Végre kihoztak 2 tömény erőset. Whisky. A poharam emelem felé. - A holnapra. A versenyre! - bólintok felé és lehúzom az italt, a tekintetem végig rajta tartva. Ezúttal nem veszíthetek. Nem, nekem magasztos célom van, ami még csak egy dolog persze, de ennek elérésén dolgozom is! Végül kellő hatásszünet után folytattam. - Nem láttalak még a városban. Honnan jöttél? Miért vagy itt?
Sigeric Raiden
Hsz szám : 10
Kor : 47
Tárgy: Re: Sigeric + Greg = Thanks for the memories Szer. Feb. 25, 2015 10:35 am
Sigeric & Greg
Csendben mentem utána. Nem nagyon érdekel, hogy hova megyünk, csak az hogy ihassak már végre, utána meg haza megyek és kidőlök. Egy nagy alvás rám fog férni a holnapi verseny előtt. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen kis kölök legyőzzön. Nagy sokára beléptünk a clubba. Pang az ürességtől! Nem csoda nappal nem szoktak az ilyen helyeken lenni. Ezek inkább este aktívak. Egy félreeső helyre ültünk le. Egymással szemben. Unalom űzésnek pontosan megfelel a hely. Én csak biccentettem, tudom hogy én fogom állni ezt a kis ivászatot, de nem baj ennyit elviselek. Rám nézett, kicsit olyan, mintha valami baja lenne velem. Na jó ez pont engem zavarna? Dehogy is fél perc alatt végeznék vele, ha úgy tartaná kedvem. Nem nagyon tud érdekelni a kölök. Nem szoktam véleményt alkotni senki... na jó az emberfarkasokról szoktam véleményt alkotni, mielőtt bármit tennék. De az más tészta. Arra okom van, s jogom, hogy így gondoljam! Kegyetlenek mind! Ezt az udvarias fejet! Felfordul tőle a gyomrom. Kérdéseire szinte már gondolkodás nélkül mondom fel a betanult előtörténetem egy darabját. Mikor ide jöttem kitaláltam a multam minden pillanatát. Végre kihozták az italt. Whiskey, tökéletes. Ez kell most nekem. - A holnapra! - Biccentettem felé, majd lehúztam a pohár tartalmát. Jól esett. Kellett már egy kis pia. Tekintetem megint találkozott a gyerekével. Arcomon önelégült félmosoly. Nem tudom miért, de ott ragadt az arcomon. Egy hosszabb szünet után megint megszólalt. - Krakkóból jöttem, egy üzlettársam ajánlotta ezt a helyet, s miután konzultáltam az itteni partnereimmel vettem egy házat a külvárosban. - Darátam le a kitalált életem egy újabb darabját. Valamiért olyan érzésem van, hogy egy hosszú beszélgetés előtt állok.
//Bocs a hosszáért és a késésért, csak zűrös hetem volt//
Greg Nolan
Hsz szám : 40
Kor : 30
Tárgy: Re: Sigeric + Greg = Thanks for the memories Pént. Feb. 27, 2015 7:58 am
Én tudtam miért vagyok itt, s jelen pillanatban az ő feltűnése nem érdekes, hiszen annyi bizonyos, hogy nem az áruló démonokkal(vadász pöcsökkel) van, így nincs komolyabb dolgom vele. S lám felcserélődtek a szerepek, most ő az, ki engem "fenyeget". Tekintetem hűvösen szemébe fúródott, hogy egy ideig mindketten fogva tartsuk a másikat, majd lassan végig mértem őt. Bár nem az a célom, hogy vérfürdőt rendezzek, itt és most biztos nem, de mint tudjuk, a cél néha szentesíti az eszközt. Ráadásul az Alfámtól, Gabrieltől mekkora fejmosást kapnék, vagy többet...Kedvem lett volna lelkébe olvasni, mint egy érdekes könyvbe, azonban úgy véltem udvariatlanság lenne részemről eme gaz tett, ha már a fickó, volt kedves, hogy végig hallgatta a mondandómat. Undorító a vadászok természete, bármit megadnak saját nyugalmukért, lelkükért, s az sem zavarja őket, hogy pl gyerekeket kell feláldozniuk a "kárhozat oltárán". A legrosszabb, hogy azt hiszik ez célra vezető, pedig ettől még nem menekülnek a pokol bugyraiból. Mert ha ölsz, téged is megölnek, ez így megy mióta a világ világ. Érdeklődéseim valóban mentesek voltak minden érzelemtől, talán egyet kivéve, az pedig nem más, mint a kíváncsiság. Rendelek még 2-2 piát, hiszen ő fizet, nekem meg tök mindegy mit iszok, csak ne a nagybátyám pénze bánja, vagy a versenyen nyert sajátom. Mindig az a jó ha más fizet, nemde? Hát dehogynem. - Tudsz bánni a fegyverekkel? - kérdezem élből, megéreztem a pályán a szagát, de neki ezt nem kell tudnia, hiszen akkor nekem kampó. Csak egy ártatlan kérdés, semmi több. Megittam a kihozott piákat, majd hátranyaltam séróm és felálltam. - Holnap itt találkozunk, öreg, aztán lépünk is a pályára. Kora reggel 6-kor. Ne késs! - nézek le rá egy kissé lenézően, majd lépek is.
Másnap korán kelek, nagybátyám már rég melózik, szóval fogom az asztalra kitett 300 dolcsit(vagy akármi nemű pénznemet XD) aztán lépek. Az egyik épületnél összepacsizok pár versenypajtival és részletezem a tervet. Ők lesznek a segítségeim, hiszen nyernem kell, még ha egy kis csalással is, de ez részletkérdés csupán, a többit meg senkit sem érdekel. A megbeszélt helyre érkezem 6 óra lesz 2 perc múlva, bent még senki, illetve a csávónak még hűlt hűlt helye...
Ajánlott tartalom
Tárgy: Re: Sigeric + Greg = Thanks for the memories
