- Rafeee, Rafie kelj már fel.... - hallok meg egy hangot, és résnyire nyitott szemekkel próbálok rájönni mégis ki a jóisten nyila az, aki rajtam kívül az ágyamban tartózkodik, és ezen az idegesítő hangon beszél hozzám. Szürke pillantásom azonnal megtalálja a beszélő nőt, és vissza is dőlök.
- Nem kelek fel. Ha nem tetszik, húzzál innen - válaszolom a magam kedves stílusában, mire mint valami hárpia vérig sértődik, és nagy csapkodással elviharzik.  Ki érti a nőket?

Órákkal később ébredek megint úgy, hogy már hajlandó is vagyok felkelni a kis külvárosi házamban ahol egymagam élek. Nem mintha nem lenne más hely ahová mehetnék, de akar a halál együtt élni a bátyámmal.... Apánk kis kedvencével. Néha nem tudom hogy jobban utálom-e mint amennyire szeretem, mivel ő lett a vezérhím, holott nekem kellett volna annak lennem. Gabe nagyon óvatos, nem mer kockáztatni, és így soha nem történik semmi, amitől kicsit is jobb lenne ez a falka. Folyamatosan szembe megyek vele, dacolok a döntéseivel, és mindenütt belemarok ahol egy kis támadási felületet is hagy, ezt ő is nagyon jól tudja. Ezért igyekszik nem hagyni, de hiába mert én akkor is kiszúrom mikor senki más, hiszen jobban ismerem mint a többség.  Együtt nevelkedtünk, és talán jó testvérek voltunk egykor, de ma már inkább jellemző a rivalizálás mintsem a szeretet. Persze szeretem én, sok jó tulajdonsága is van. Mint mondjuk a távolléte innen. Azt kifejezetten imádom benne.

Voltak rá próbálkozások, hogy valahogy rendezzük a kapcsolatunkat, de ezek általában verekedésbe torkollottak, és hát neki van némi előnye, bár ha rajtam múlik nem sokáig lesz, előbb utóbb úgyis le fogom győzni, és nem fogom hagyni magam sosem. Ezt ő is tudja. Ahogyan azt is, hogy annak ellenére hogyan viszonyulok hozzá, a falka, és annak az érdekei fontosak nekem, és mindent megteszek hogy megvédjem őket.  Fontos nekem a belső rend és béke, így a kölykök és a többiek között bármikor rendet vágok, lévén megtehetem hiszen most én vagyok a bátyám után a második legerősebb. És ebből a pozícióból nem is engedek. Sem én, sem pedig a kis galerim akikkel lógni szoktam.