Az őrzők élete ugyebár nemcsak játék és mese, de nagy a szerencsém, hogy a ma esti őrjáratra Gabriel az óvárosba osztott be. Nem vagyok egy szent, de azért a munkámat mindig tisztességgel elvégzem, főleg, mert az én feladatom magába foglalja a családom, a falka védelmét és felügyeletét.
A húgom és a falkám számomra mindennél többet jelent, s értük akár az életemet is adnám.
Csak mint egy átlagos járókelő sétálgatok a kora esti órákban az óváros utcáin. Eleinte minden olyan csendes és nyugodt, de aztán pár óra múlva megjelennek az első kiöltözött fiatalok, akik először  kocsmákat, majd a discot veszik majd célba.
Fegyelmezett őr vagyok, de azt senki nem tiltja, hogy egy-egy szép lány után visszaforduljak, vagy rájuk kacsintsak.
Este 10 körül lehet, mire kb 10. alkalommal is elhaladok a Jukebox disco előtt, de most megállok egy pillanatra az épület sarkánál és visszapillantok a bejárat előtt tobzódó tömegre.
~De jó lenne bulizni egyet!~ sóhajtok, majd inkább elvetem az ötletet és továbbindulok.

Alig két lépést léptem, miután elfordultam a diszkótól egy sikátorba, amikor egyszer csak valami, vagy valaki nagyot lökött rajtam.
-Mi a... - kezdtem volna szitkozódásba, de ahogy megfordultam máris felismertem a lányt, aki nekem jött. Széles mosolyra húztam a szám, majd leguggoltam a lány mellé, hogy segítsek neki összeszedni a cuccait.
-Semmi baj, Divi. - ahogy kimondtam a nevét, csak akkor néztem rá és vigyorogtam az arcába. Persze nem nehéz összefutni egy másik falkataggal a városban, de én most különösen örültem a társaságnak. Főleg Divinának. Mindig felpörgeti az eseményeket valamivel, mellette még nem unatkoztam.
-De ezek után nem tagadhatod le, hogy teljesen belém estél! - a kissé gyenge szóviccemmel állok fel, miután összeszedtük a cuccait, de a mosolyom még mindig beteríti az arcomat.
-Mi elől siettél ennyire, hogy észre sem vettél? - kérdeztem még mindig mosolyogva, de azért már komolyan. Nem tűnt túl boldognak, pedig egy szórakozóhelyről jött ki. A ruhájából egyértelműen látszik, hogy nem csak egy esti sétára készült. Kilesve a sikátorból meglátom a felénk közeledő, dühöngő srácot, akit két haverja követett.
-Ohh, már látom. Ezzel a gorillával én sem álltam volna le. - grimasszal erősítettem meg a tényt, hogy tényleg nem egy modell sráccal van dolgunk, aki ráadásul túl intelligensnek sem tűnt.
-Jól vagy? Erre tartanak. Elintézzem? - kérdezem már tényleg komolyan, mert aggódok egy kicsit a lányért. Ha most nem is találnak rá, de legközelebb, ha Divina bulizni akarna menni, simán összefuthatnak.
Megigazgatom a bőrkabátom és várom a parancsot. Ha nem kell bunyózni, akkor eltűzünk innen. Ott egy tűzlétre, azon felmehetnénk a tetőkre.

Csak szélesebb lett a vigyorom, amikor azt láttam, hogy Div felismerve bennem falkatársát ugyanolyan széles mosollyal üdvözöl. Mindezt szavai is követték és persze nem csalódtam benne, amikor szemtelen, udvarló poénomra hasonlóan viccesen reagált. Nem hagyhattam annyiban, hiába voltunk kissé szorult helyzetben.
-Veled mindent élvezek, Cica. - egy bájos dorombolás elhagyta a számat, megerősítve, hogy nem bunkón leteperni akarom, hanem csak viccelődök, játszok vele.
-Hát igyekszem kitűnni a tömegből. - fellengzősen megrángattam az új bőrdzsekimet és komoly arcot vágtam, mint egy gazdag üzletember. Aztán újra vigyor ült ki a képemre.
Folytattam volna tovább is a bájcsevejt és a flörtölgetést, de a szó átterelődött azokra a főemlősökre, akik épp megjelentek a sikátor bejáratánál. Nem tűntek nagy észnek ahhoz, hogy elintézzenek egy farkast. Kettőt meg végképp nem tudtak volna. A baj mindezzel csak az volt, hogy itt vagyunk nem messze egy tömött diszkótól és az egyikük biztosan megszabadult volna. Ha pedig elterjeszti a hírünket a legjobb esetben is arra számíthatunk, hogy kiraknak a falkából. Tegyük fel, hogy mindhármat elintézzük. Akkor viszont a ruháinknak oda és farkasként kell valahogy hazajutnunk. Nehéz ügy...
-Rendben. Úgysem akartam összekoszolni az új dzsekim. - rákacsintottam a lányra, majd körülnéztem. Közben a háttérben meghallottam az egyik srác megdörrenő hangját. "Ott van a csaj!" De én nem estem pánikba. Nem is farkasok lennénk, ha nem tudnánk kitalálni valamit egy ilyen helyzetre. Gyorsabbak vagyunk, erősebbek, rugalmasabbak és intelligensebbek.
-Távozzunk stílusosan! - mosolyomat a lányra villantottam, aztán intettem neki, hogy kövessen.
Amikor közelebb értünk a tűzlétrához, akkor vettem csak észre, hogy nem megy fel egészen az épület tetejéig. Sebaj, megoldjuk. Előre küldtem Divinát, hogyha a barmok és közé kerüljek, meg ha megcsúszna, elkaphassam. A létra tetejéhez érve már látni lehetett utunk folytatását. Egy könnyed ugrással a két épületet összekötő kőfal tetejére érkezhetünk, ahonnan már számos menekülési útvonal áll rendelkezésünkre. Én Divinának azt javasoltam, hogy haladjunk tovább a tetők felé egy innen már elérhető másik tűzlétrán.
-Ha tériszonyod van... már úgyis mindegy. - viccelődtem, mert sejtettem, hogy nincs neki. Keményebb fából faragták.

-Csak jól beszélek idegen nyelveket. - replikáltam játékosan a csajszi beszólására miközben gyors ütemben haladtunk felfelé a létrán. Úgy gondoltam, hogyha ezek a majmok utánunk is jönnek, biztosan nem fognak akkorát kockáztatni, hogy akrobatásat játszva átugorjanak a falra. Szinte biztos vagyok benne, hogy beszaribbak annál, minthogy ezt megpróbálják.
Div következő mondatára nem reagáltam, csak megújult a mosoly az arcomon egy rövid időre, amíg fel nem értünk végül a tetőre.
Ott aztán, ahogyan a barna tincses szépség is tette, én is rögtön az égre emeltem a tekintetem. ~Az az átkozott fényszennyezés!~ Mindig is imádtam a csillagokat és a Holdat bámulni, de itt a városban erre nincs lehetőség az utcai lámpáknak és egyéb kivilágításoknak köszönhetően. Messzire be kell menni az erdőbe ahhoz, hogy valamit láthassunk ezekből a gyönyörű fényforrásokból.
-Csak őrjárat. - egy pillanatnyi hatásszünetet tartva az égről Divinára irányítottam a pillantásom -S, lám nem volt hiábavaló. Máris elkaptam egy rendbontó tagunkat. - hamis vigyorral az arcomon húztam ki magam, de felkészültem rá, hogy Divina kedvességből megajándékoz egy lágy pofonnal, amolyan játékos visszavágásból.
-És te hogy gondoltad, Szépségem, hogy egyedül vágsz neki az éjszakának? - kérdeztem kissé aggódva, de közben lassan megindultam a lapos háztetőn és újra az eget kezdtem fürkészni. Vajon emberek nem vágynak el innen néha? Egy nyomorúságos betondzsungel, ahonnan még az eget sem látni rendesen. Mindegy is. Az a biztos, hogy farkasként én képtelen lennék az egész életemet erdő nélkül leélni.
-Merre tartsunk, Kisasszony? Haza kísérjelek vagy csak lődörögjünk céltalanul a háztetőkön? - kérdeztem, miután kimásztam gondolataimból és visszatértem a valóságba, ahol jelenleg egy gyönyörű omega nőstény lépkedett közvetlen mellettem.

Egy pillanatra elkomorodott az arcom, de nem néztem Divinára, igyekeztem elrejteni ezt a komolyságot, hogy ne rontsam el az eddigi jókedvet. Én nem véletlenül kerültem a őrökhöz és ennek a megtisztelt rangnak én eleget is teszek minden egyes alkalommal, amikor valami parancsot kapok. Számomra az őrjárat igenis őrjárat.
Persze tudom -vagyis remélem- hogy Div csak viccelődött, úgyhogy egy halk sóhaj hagyta el a számat, majd folytatódott egymás csipkelődése.
A hasamat ért lökés nem ért váratlanul, de csak eltalált. Felnevettem a reakcióra, és nem hagyhattam szó nélkül a lány ütését kísérő szavait.
-Bilincs? Az nincs. Én egészen mással foglak lebilincselni. - incselkedve rákacsintottam, a vigyorom pedig egyre inkább a fülemet súrolta. Furcsa, hogy egyesek a falkából távol tartják magukat az omegáktól, csak azért mert omegák és biztosan bajba sodorják őket. Én viszont kifejezetten szerettem Divinával időt tölteni.
-És nem volt senki a falkából, aki elkísért volna? - kérdeztem, majd tovább hallgattam őt. Következő mondatára egy pillanat alatt elszállt az aggodalmam és muszáj volt felnevetnem.
-Na igen! Egy ilyen -kezeimmel macskakörmöket formálva a levegőben folytattam -apácaruhában nem is értem ki akart a közeledbe menni.
Továbblépkedünk a tetőkön, s a lánynak az az ötlete támad, hogy inkább velem tartana az őrjáraton. Egy pillanatra elgondolkodom ezen, hogy mennyire jó ötlet és nem kellene-e inkább hazavinni őt, de aztán csak biccentek.
-Rendben, Csajszi. -csak ennyit válaszolok rá, s közben már egy újabb épület végéhez értünk, ám innen nehézkesen tudnánk csak átugrani a következőre. Nincs más hátra, mint előre. Vagyis lefelé! Egy tűzlépcső vezet le egy zsákutcába, ahol úgy látom nincsen senki.
-Körbevezetlek az útvonalamon. -ahogy beszélek, közben elindulok a vasrácsokból összetákolt lépcsőn lefelé. -4kor jön a váltás, hajnalban. Bírod addig? - kérdeztem egy fokkal komolyabban. Nem nagyon hagyhatom el az óvárost az őrjárat alatt, csak ha szükséges, annak pedig nem örülnék, ha egyedül kellene hazamennie a hölgynek.
Lent, a sikátorból kilépve balra fordulok, s nyugodt sétában indulok tovább, mintha nem is a sikátorból jöttünk volna ki. Az utca a nőstény számára is biztosan ismerős, ahogy minden falkatag jól ismeri a város utcáit, de van egy-két kisebb átjáró, melyet jóformán csak az őrzők ismernek és használnak.

Megvontam a vállam, ahogy haladtam a lányka mellett. Igen, tudom, hogy milyen előítéletek vannak a falkában, de ezek mind a hagyományokból adódnak. Mondjuk nem is arra gondoltam, hogy egy bétával menjen el bulizni, hanem esetleg egy másik omegával vagy egy szelídebb deltával.
-Majd azt én eldöntöm. - válaszoltam, ahogy kedvesen magamhoz húztam a vállánál átölelve. Az én rangom tényleg elég magas és vannak, akik furcsán néznek, amiért néha egy omegával lógok, de én nagyjából egyenrangúnak tekintettem a falkatagokat, kivéve persze az alfákat és a kölyköket. A kölykök még az alfánál is nagyobb figyelmet érdemeltek, persze azért más típusú a nekik adott tisztelet, mint az alfák irányába mutatott.
A ház végéhez érve elengedem a kisasszonyt és ránézek, mielőtt elindulok lefelé.
-Szerencsére nem vagyok dajka, szóval nem tudom, de sejtem, hogy a többi kölök már durmol az ágyában. - nem vagyok sokkal idősebb, csak 4 évvel, de pont elég volt ahhoz, hogy néha azzal csipkelődjek, hogy ő valójában még gyerek.
Amíg le nem értünk mindketten elcsendesedtünk. Lent sem szólaltam meg egyből, csak intettem, hogy merre kövessen.
-Egyébként hallottam, hogy kikosaraztad Max-et. - széles vigyorral tekintettem a lányra magam mellett. Nem láttam mi történt, de azt hallottam, hogy a delta srác igencsak szemtelenül nyomult Divinára, mire az ágyékon rúgta. Szerencséje van Divnek, hogy az alfánk jó fej és ő is igyekszik kedves lenni az omegákkal is.
-Csak megjegyzésként mondom, hogy szép volt. Max-re már ráfért egy helyrerakás. - bírtam a lánynak ezt a talpraesettségét és mindig meg tudott lepni valamivel. Na meg megnevettetni az ilyen húzásaival! Persze csak addig, amíg nem rajtam teszteli valamelyik legújabb megsemmisítő mozdulatát.
-Meg legalább tudom, hogy vigyáznom kell veled. - újabb pajkos pillantást vetettem rá, aztán befordultam egy kisebb utcába, majd hirtelen megálltam. -Itt erre. - körbenéztem, hogy lát-e valaki, aztán benyitottam egy elég ramaty állapotban lévő ajtón. Bent egy elhanyagolt lépcsőház fogadott. Nem várakoztam, hanem becsuktam az ajtót, aztán egyből a lefelé tartó lépcsősorhoz mentem. Egy emeletnyit haladtunk lefelé, ahol újabb ajtó fogadott minket. Egy rozsdás vasajtó, amelyen csak egy vékony deszka szolgált zárként. Eltoltam, majd benyitottam, de itt sem engedtem előre a lányt, ugyanis bent nem volt világítás.
-Most elviszlek a labirintus legmélyére és csak akkor mutatom meg a kiutat, ha kapok egy csókot. - vigyorogtam a lányra, közben pedig elővettem a telefonom, hogy az azon lévő elemlámpával világítsam be a hosszú betonfolyosót.

// Remélem nem gond a Max-es sztori. Nem jutott más eszembe. Ha zavar, akkor szólj és átírom. //

Nevetnem kellett azon, ahogy Divina előadta a Max-el történteket. Az ősi hagyományok szerint nem tehetett volna semmit, de ezt még az alfa is lazán veszi, úgyhogy még jó, hogy Div sem hódolt be ezeknek a marhaságoknak. Talpraesett lány, tetszik, ahogy kiáll magáért. Szerintem, ha nem csinál semmi butaságot a jövőben, simán feljebb kerülhet a ranglétrán.
Álltam a lökést, a vigyoromat pedig újra rávillantottam, mert egyszerűen nem tudtam leolvasztani mióta összetalálkoztam ezzel a lökött csajjal.
Aztán csend lett úrrá rajtunk, mert hirtelen befordultam egy kis utcába, majd egy kissé romos, koszos házba.
Amikor leértünk a sötét folyosóhoz újra viccelődni kezdtem, s már lassan fájt az arcom a folyamatos mosolygástól és vigyorgástól. Csak poénnak szántam a csókot, de a lány megállított és úgy tett, mintha beleegyezne.
Mondanom sem kell, hogy egy pillanatra megállt bennem az ütő. Elhittem, hogy tényleg megcsókol, pedig én nem is akartam igazán. Vagyis sosem utasítottam volna vissza, de jobban tisztelem annál, hogy ennél a flörtölésnél továbbmenjek.
Aztán fogta és elfordította a fejem és akkor esett csak le, hogy egy egyszerű puszit kaptam. Fél másodpercen belül visszatértem önmagamhoz és már replikáltam is Divina szavaira.
-Úristen! Többet nem mosom meg az arcom! - kiáltottam fel, miután odakaptam a kezem a puszi helyére. -Egyébként köszönöm. Jobban jártam, mint Max. - jókedvűen indultam tovább az alagútban, de most egy pár percre elcsöndesedtem. Elgondolkodtam a falka rendszerén, Divinán és a többi omegán.
közben elértünk egy újabb ajtót, ami jól meglöktem a vállammal és kinyílt. Felsétálva a lépcsőn, ki az utcára a diszkótól egy igencsak távoli helyen találtuk magunkat. Nem sétáltunk sokat, de nem kellett az épületeket kerülgetni. -Több ilyen alagút is van és nem mindegyik ilyen egyszerű. -magyaráztam, de nem sokat ácsorogtam a sarkon, hanem már indultam is tovább. Messze van még a hajnali 4 és nekem nem szabad sokat egy helyben lennem.

Ilyen vidám és mozgalmas éjszakai járőrözésem sem volt még. Valahogy éreztem, hogy ez az este más lesz, mint az eddigiek. Amikor megálltam a diszkótól nem messze és visszabámultam a bulizó tömegre, mintha az érzékeim súgták volna, hogy valaki váratlanul mellém fog szegődni és meg kell állnom. Így is lett és nem bántam meg, hogy "bevártam" Divinát. Persze így nem 100 százalékos a figyelmem, de eddig sem történt semmi, biztosan elvonhatok pár százalékot a koncentrációmból és ráirányíthatom Divire.
-Megfogadom a tanácsod. -zártam le egy utolsó mosollyal a hülyéskedésünk ezen részét. Csak biccentettem arra, hogy már lassan izomláza lesz. Én is valahogy így éreztem, régen nevettem és mosolyogtam már ennyit.
Az utolsó pár métert csendben tettük meg az alagútban, majd a lépcsőn felfelé is csak pár szót váltottunk. Az utcára kiérve a kísérőm a járőrözésről kezdett kérdezgetni. Egy pillanatra elgondolkodtam, mert még sosem volt alkalmam vészhelyzetben kipróbálni magam.
-Attól függ, hogy mi történik.-néztem a lányra, majd egy kis hatásszünet után folytattam. -De bármi is legyen, az első az, hogy értesítem Gabrielt. Ha megnyomom a telefonomon az egyik oldalgombot, akkor az automatikusan megcsörgeti őt. Nem feltétlenül kell beszélnem vele, ő mindig tudja melyik őrzője merre jár, úgyhogy rögtön küldheti a segítséget, ha kell. - egy pillanatra megint szünetet tartottam a mondataim között, mert eszembe jutott, hogy régen mennyire szerettem volna megmutatni az alfának, hogy mennyire rátermett falkatag vagyok. Persze most már erre nincs szükség, mert elég magas rangra kerültem és inkább el is kerülném a bajt, ha lehet. -Egyébként ez a járőrözés nem csak holmi éjszakai séta. Figyeljük a tagok lakásait, olykor követjük őket a falkatagokat, ezt az alfa dönti el. Nagyjából mindig tudjuk, hogy ki merre jár. Ezen kívül figyeljük a gyanús embereket, hátha vadászok mozgolódnak a közelben. - ahogy nagyon beleéltem magam a magyarázásba, észre sem vettem, hogy Divina egy pillanatra lemarad mellőlem. Oldalra pillantottam, s csak akkor vettem észre, hogy a lány eltűnt. Azonnal félbeszakadt a monológom és én hátraperdültem, hogy megtaláljam a kis bajkeverőt.
Szerencsére nem maradt le nagyon, viszont teljesen másként festett most, mint pár perccel ezelőtt. Falfehér arccal meredt az utca másik oldalára és megmerevedett, mint aki dühből vagy félelemből készülne épp átváltozni. Csak pár lépésre voltam tőle, de azt is sietve tettem meg, hogy odaérjek hozzá, mielőtt bármi baj történne.
-Jól vagy? - kérdeztem tőle, miközben átöleltem a vállát és a szemeit fürkésztem. Egy pillanatra átpillantottam az út másik oldalára, de nem láttam semmi gyanúsat. Egy szövetkabátos úr sétált csak el előttünk, de semmi több.
-Hát itt vagy, Szöszi! - szólalt meg egy hang mögöttünk és én azonnal meg is fordultam, hogy megnézzem ki beszél kihez. - Látom új pasit is találtál magadnak. -hozzánk beszéltek, vagyis inkább Divinához egy igen ismerős pofa.
-Nézd csak milyen kitartó a barátod! - vigyorogtam Divinár, mert hirtelen beugrott, hogy ezt a macsó csávót ráztuk le pár háztömbbel arrébb nem is olyan régen.
-Tűnj el, Öcskös. Nekünk csak a csaj kell. - szólt a főkolompos, aki a mögötte álló másik 3 srác nevében is beszélt. Én erre felnevettem, mert egyszerűen nem bírtam ki. Oly' szánalmas volt szegénykém. Nemhogy hazament volna a plüsseihez.
-Szerintem ez a Szöszi egymaga is elbánna veletek, de azért nem hagynám itt. -újra vigyorogtam, s vártam, hogy mit lépnek az ökrök, miközben még mindig átkaroltam a mellettem álldogáló leányzót.

Rossz előérzetem volt, de muszáj volt mosolyognom azon, ahogy Divina lerendezte azt az alkot. Amikor mesélték a Max-es akciót, az is elég mulattató volt, de látni még jobb volt. Hihetetlen, hogy mennyire kemény ez a csaj és hogy a srácok egy része mennyire szánalmas.
Úgy éreztem, hogy azok után, hogy az egész óvárost átkutatta a haverjaival utánunk, nem fog hazaszaladni azért, mert a lány egy kicsit erősebben megütötte. Kicsit erősebben... betörte az orrát. Meg is indult a vére rendesen, de én csak visszamosolyogtam Divinára és átkaroltam, hogy tovább induljunk.
Sajnos a rossz előérzetem beigazolódott, mert amint elfordultunk, már hallottam is kattanni a pisztolyokat, ahogy kibiztosították őket. Felhúztam a szemöldököm és újra szembefordultam a fiúkkal, de már nem volt a képemen egy apró mosoly sem. Miközben a hátam mögé toltam a lányt gyorsan felmértem a helyzetet.
A srácok keze remegett. Ugyan alig láthatóan, de az én érzékeim könnyen kiszúrták, hogy nem fogják eléggé biztos kézzel azokat a pisztolyokat. Biztos, hogy lopták és még nem volt sok alkalmuk használni.
2 pincsi kezében volt fegyver, a harmadik a főgorillát pátyolgatta. Tudtam, hogy nekünk nem fog egy átlagos fegyver könnyen halálos sérülést okozni. Csak egy jól irányzott fejlövés és egy szívlövés az, amin aggódhatok, de ezek nem tűntek túl jó célzónak és főleg, hogy jó pár lépésre voltak. Úgy sejtettem, hogyha átváltozok, ezek ijedtükben rögtön lőni fognak. Figyelnem kellett, hogy négy lábra állás után rögtön félre ugorjak, de azért nem akartam rögtön ezt bevetni.
-Tűnjetek innen, mielőtt nem késő.-szinte vicsorogtam a srácokra, a szememen pedig átfutott egy aranybarna csillogás. Értetlen fejet vágtak, mintha szellemet láttak volna, de a pisztolyt egyelőre nem eresztették le.
-Nem megyünk sehova, amíg a lány nem jön velünk. - szólt a vérző orrú, majd megparancsolta a pincsijeinek, hogyha én megmozdulnék, azonnal lőjenek.

Próbáltam hősiesen viselkedni, de nem csak azért, hogy imponáljak a hölgynek, hanem azért is, mert a véremben van és képtelen lettem volna nyúlcipőt húzni. Inkább vesztem el az egyik karom, mintsem, hogy hagyjam, hogy bántsák a falkatársam. Főleg egy nőstényt, akit ráadásul kedvelek is. Na nem! Magam mögé toltam a kisasszonyt, ám amikor az "urak" őt követelték, Div egyszerűen csak bólintott és előrelépett.
-Az kizárt dolog! Amíg itt vagyok, addig te nem mész sehova! - parancsoltam a nálam rangban lejjebb lévőnek, de aztán ő egyszerűen átölelt és a fülembe súgta, hogy nem lesz semmi baj.
Szép kis feladat elé állított, mondhatom. Szívem és ösztöneim szerint nem hagynám elmenni, de bíznom is kellene benne, hogyha azt mondja minden rendben lesz. Hát egy percre leblokkoltam ebben az állapotban, s mire újra szóltam volna, a szőkeség már fiúk között állt a főhülye mellett. Csodálatos. Most mi tévő legyek? Nem hagyhatom elmenni velük!
Aggódó tekintettel fürkésztem a lány arcát, hogy vajon mit tervez, aztán kitaláltam, hogy én mit fogok csinálni.
Elindultak, de persze a fegyveresek többször hátrapillantottak, hogy követem-e őket. Hát persze, hogy követtem, de nem voltam olyan hülye, hogy közvetlenül mögöttük loholjak. Egy ideig vártam, hogy távolodjanak, majd befordultam egy sikátorba, ledobtam a ruháim és bundát növesztettem. Na így követtem őket, de jól lemaradva és ügyelve arra, hogy ne nagyon vegyenek észre.

Észrevétlenül, kicsit lemaradva, jóllakott kóbor kutyának álcázva magam követtem a csapatot. Egyelőre csak annyit láttam, hogy Divinát jól körülfogják és néha-néha az egyikük aggódva hátrapillant, de mivel a srácot már nem látta, egy idő után felhagyott ezzel.
Megálltak egy sarkon, majd Divina és a főmajom eltűntek a sikátorban. Nem tetszett, de úgy éreztem, hogy a lány terve működőképes, akármi is legyen és bér féltettem, de nem akartam beavatkozni, amíg nem adnak arra utaló jelet, hogy Divina sürgős segítségre szorul.
Pár hosszú perc várakozás után azonban lövés hangja dördült fel, ami arra késztetett, hogy kémből támadóvá váljak. Nem láttam mi történt, csak annyit, hogy az összes főemlős betódul a sikátorba és valaki lő. Ha eltalálták a lányt, azt sosem bocsájtom meg magamnak, és a falka sem nekem, hiszen én hagytam, hogy elmenjen velük.
Úgy futottam, hogy a bundám teljesen rásimult a testemre, mert minden erőmet belevetettem, hogy utolérjem őket.
Befordulva a sarkon még egy kicsit haladtam előre, amíg be nem értem a csapatot. Hatalmasra fújtam magam, a hátamon a szőrt felborzoltam és vicsorogva megmutattam nekik, hogy milyen szépen rendben tartom hegyes fogaimat. Mindeközben felmértem őket, a környezetünket, a menekülési útvonalat és figyelemmel tartottam az összes jelenlévő fegyvert is. Ami hamar feltűnt, hogy Divina nem volt köztük. ~Ügyes kislány!~ magamban elmosolyodtam, aztán képzeletbeli vigyorom egyre szélesebb lett, ahogy szép lassan rájöttem: most magamat sodortam bajba!
Na nem volt ez akkora baj, de azért volt már nyugisabb járőrözésem is.
Mivel nem láttam az omegát kijönni a sikátorból, csak egy irányba mehetett, én pedig úgy döntöttem, hogy utána megyek. A fiúk közé rontottam, mire ijedtükben félreugrottak, s csak az egyikük húzta meg a ravaszt. Sajnos súrolta a hátsólábam, ami nem esett jól, de nem hatott meg annyira, mintha rendesen eltalált volna. Tovább tudtam haladni, s így hamar magam mögött is hagytam a bandát. Még azt hiszem utánam lőttek, de ebben már nem is vagyok biztos.