Divina Reisen

Előtörténet

„Pontosan olyan vagy, mint anyád. Mintha csak őt látnám, és szinte biztos vagyok, hogy ugyan úgy fogod végezni.”
Bukarestben születtem egy szerető családban. A szüleim végletekig szerették egymást, és mind a ketten jó emberek voltak vagy legalábbis ezt próbálom bebeszélni magamnak. Az igazság, hogy nem ismerem a szüleim és talán így a legjobb. Azt mondják anyám hibázott. Ez a hiba ölte meg őt és mindent, ami összekötött minket. Én már nem tudom megítélni mi az igazság és nem is akarom. Legszívesebben eltemetném az emlékét is annak, ami még megmaradt bennem. Még kisbaba voltam mikor a családom lemészárolta egy vadász. Mindenkit megrázott az eset a farkasok között mégis azok után, amit igazságnak hisznek többen is jogosnak tartják a mészárlást. Anyám beleszeretett egy emberbe ennek a szerelemnek keserű gyümölcse vagyok én. Akkor még anyám férje nem tudott erről a viszonyról és fogalma sem volt, hogy én nem az ő lánya vagyok. Aztán mindenre fény derült egyetlen éjszaka alatt. Az apám egy vadász, aki pontosan tudta mit csinál a kezdetektől fogva. Mikor a legjobbnak tartotta az időt lecsapott és felégette a házat. Engem elrejtettek a pincébe egy pólyába bugyolálva így túléltem, de anyámat megölték mostohaapám pedig elmenekült. Szégyenébe vagy fájdalmába azt már nem tudom. 5 óráig voltam a pincébe, mire valaki meghallotta sírásom az égő romok alatt. Aztán árvaházba kerültem, majd pedig emberszülőkhöz. 15 éves koromig remek életem volt a nevelő szüleim mindent megadtak, amire képesek voltak. De az én érzéseim kezdtek megváltozni és késztetést éreztem, hogy egész éjszaka fussak, ameddig a lábam bírja. Ez egyre többször jött elő és fogalmam sem volt mit kezdjek vele. Még az sem segített, hogy az iskola futócsapatába kerültem. Egy éjszaka kiszöktem, hogy lehűtsem szűnni nem akaró késztetést, és csak futottam a hátsó kertünkön keresztül az erdőbe. Amikor a lábamat égető izomláz szűnni kezdett mintha megnőtt volna az erő a testemben, és a sötétségből hirtelen vakító fehérség lett. A sárba hanyatlottam és egy pár percig képtelen voltam felállni. Az első, amit észrevettem a piszok alatt a fehér szőr volt, ami a kezem helyett mancsomat borította. Sikítani akartam vagy menekülni, de hang helyett furcsa vonyítás szelte keresztül az éjszakát. Sokkot kaptam és képtelen voltam másra gondolni, minthogy így kell leélnem az életem egy farkas testbe zárva. Eltűntem az emberek elől sokáig farkasként haladtam tovább. Kezdtem átállni erre az életmódra. Kényszerítettem az agyam, hogy felejtsen el mindent, ami az emberekhez köt. A nevelő szüleim sokáig kerestettek, plakátokat ragasztottak ki még az után is, hogy a rendőrség feladta a keresésem.  Két évig sikerült rejtve maradnom az emberek elől leginkább azért, mert képtelen voltam, vagy inkább nem akartam visszaváltozni emberré. Aztán egy nap hatalmába kerített a hajsza. Mintha egy szívként dobogva futnék másokkal üldözve valamit. A patak mentén követtem a nyomokat mikor megláttam egy férfit amint át akarja küzdeni magát a vízen, de akkor hirtelen megéreztem a vér és a félelem keverékét. Képtelen voltam parancsolni ezért végeztem vele. Észre sem vettem a körém gyűlt farkasokat és mikor feleszméltem akaratlanul is visszaváltoztam emberré. Képtelen voltam elhinni mit tettem. Hetekig meg sem szólaltam, aztán mikor megmondtam a nevem, amit a vér szerinti szüleim adtak kiderült, hogy nem csak én és gyáván elmenekült apám élte túl a mészárlást, hanem a nővérem is. Fogalmam sem volt arról, hogy van egy nővérem, de ő látni sem akart. Engem okolt mindenért, ami a családunkkal történt és én nem hibáztathattam. Így hát lassan megpróbáltam visszailleszkedni az emberi életbe. Munkát találni és túltenni magam a mindennapokon, mindig csak egy dologra koncentrálva és elengedni a fülem mellett a fájdalmas megjegyzéseket, amiket a származásomra tesznek. Miközben várom, hogy feltűnjön a színen apám. Akkor vagy meghalok a becsületemért vagy megbosszulom azt, mit senki sem volt képes.