Azt hiszem jobban tehetem fel a kérdést, hogy mégis jó francot keresek én itt? A belváros egyik kedves hangulatú kávézójában üldögélek egy elegáns és kényelmes kanapén, miközben várom hogy a falka egy másik tagja megérkezzen, aki nem más mint Sarah, az a nő, aki a bátyám előző nősténye volt és aki teljesítette a kötelességét hűséggel. És lecserélte. Az idiótája! Szóval nem mondom, eléggé meglepett, mikor felhívott azzal hogy találkoznunk kellene, de mivel kíváncsi természet vagyok, nem utasítottam el, és ő választotta ezt a semleges helyet, mert közel van a munkahelyéhez és hamar ideér. Én nem bánom, ráérek tulajdonképpen, a bajkeverés megvár. Egy latte-t kérek ki magamnak amíg várakozom, de lassan itt kell lennie. Igaz még van öt perc a megbeszélt határidőig, és szeretem ha valaki pontos. Sőt, jobban mondva elvárom hogy mindenki az legyen ha én is az vagyok, ezen évszázadokig tudnánk marakodni Gabriellel, mert ő rendszerint mindig elkésik, ezért nem megyek vele sehová, mert még mielőtt bármit is mondana felidegesít ezzel. Aztán lassan megérzem hogy közeledik, és ahogy helyet foglal velem szemben ráemelem a pillantásom.
- Sarah... - üdvözlöm a magam kedves nőknek fenntartott szép mosolyommal és kicsit előrehajolok ahogy a kávémért nyúlok.
- Nem mondom meglehetősen kíváncsivá tettél... - hiszen mit akarhatna tőlem a bátyám előző nője? Az én nőm biztos nem akar lenni, hiszen ki akarna?

Semmi kedvem itt lenni, egy emberi kávézó, persze jó kis hely de nem nekem való és engem itt kb elképzelni sem lehetne. Bár a kiszolgálásra mondjuk nem lehet panaszom, a felszolgáló bögyös kis bige alaposan csekkolom is az alakját, amíg Sarah ide nem ér. Rejtély ez az egész hogy mit akar tőlem, hiszen azelőtt alig beszéltünk csak amikor muszáj volt, vagy a falka megkövetelte. Amikor Gabe elment és bétaként hagyott hátra. A stílusom lehet nem a legjobb, de nem is volt semmi baj, kézben tartottam a dolgokat ezt kénytelen volt elismerni Gabriel bátyám is.
Bele kortyolok a lattéba ahogy végül befut a nő akire vártam. Csinos el kell ismernem, nem igazán hagyott nyomot rajta hogy időközben szült egy gyereket is. Előre hajolok kissé hogy jobban halljam mit mond - persze ezt hátradőlve is megtehetném - de a végén még szemet szúrna valakinek, akinek nem kéne. Sok a vadász mostanában erre felé.
- Való igaz nehéz felkelteni a kíváncsiságom, így hát... - hagyom nyitva a mondatot hogy kifejezze miért is akart velem annyira találkozni hogy még az ágyból is kivert a cél érdekében. Mert hogy ma rohadtul aludni akartam, de életbevágó dolgokra hivatkozva keresztbe vágta ezt a tervemet. A kijelentésére kicsit megrezzen az arcom.
- Én nem ezt a szót használnám, hacsak nem nyílt sértésként akarnám használni - figyelmeztetem hogy nem tűröm az ócsárlást, tőle sem. Akkor sem ha hét évig alfanőstény volt.
- Több időt? És minek okán? - azt leszámítva hogy Gabrielt megütné a guta ha látná hogy mi ketten együtt lógunk, bár az utolsó kijelentése nem igazán vonz. Lenia... aranyos kislány de... kicsi. És gyerek. Én meg nem éppen az a minta nagybácsi vagyok akinek lennem kéne.
- El sem tudom képzelni hogy miért hiányolhat... - ezt tényleg nem tudom, tanácstalan vagyok. De talán... Gabenek fontos a kislány és ha... hm, ez egészen aljasul hangzik, de mégis olyan jól.

- Miért ne legyek? Attól még hogy nem vagyok egy minta farkas, még szégyenfolt sem vagyok - morranok fel, nem tetszik a szó csengése, a fekete bárányok már jobban, és ezt korrigálja is. Jól teszi, nem vagyok valami kiegyensúlyozott alkat, és képes lennék itt hagyni, még mielőtt kinyögné hogy mit is akar tőlem egyáltalán. Előrehajolva kevergetem meg a kávém, és biccentek nyilvánvaló kijelentésére miszerint szeretek borsot törni Gabriel orra alá, ez már csak így van.
- Az biztos hogy Gabriel a háta közepére kíván néha, de ez van, ezzel kel együttélni. Együtt? Mit tehetnénk mi együtt? - kérdezek rá nyíltan, hiszen akadnak ám kreatív ötleteim, de nem hinném hogy Sarah bármelyikre is vevő lenne most hogy így előállt ezzel. Persze megértem az indíttatásait, szült egy gyereket annak gyökérfejűnek, az meg lecserélte a hét éves ciklus után. Hát csak gratulálni tudok az én fafejű bátyámnak. Aztán folytatja, unottan hallgatom pedig ez máris jobban kezd érdekelni ahogy az utódlásra kerül a szó, és ciccegek egyet hogy nagyon is jól tudom hogy van ez a dolog. Nekem nem kell bemutatni.
- Fogalmam sincs mit szeret bennem az a kis kerti törpe - mosolyodom el végül, mert nem utálom annyira a kölyköket, de nem is szeretem őket különösebben. Valahogy távol áll tőlem ez gyereknevelősdi, de ha Gabriel lánya engem jobban szeretne mint a tulajdon apját... Hát az valószínűleg csapás lenne neki.
- Nem is hangzik rosszul. De mit vársz tőlem mit csináljak? Töltsek időt Leniával? Legyek a bátyám szeme előtt az ő lányával? - kérdezek tovább, mert maga az ötlet tetszik, és egek még egy gyereket is a nyakamba veszek a cél érdekében.

Felhúzom a szemöldököm ezek a kifakadáson, annyira hirtelen jövő, inkább csak amolyan anyai ösztön szerintem, mintsem valódi rosszallás és ellenkezés, ezt be is bizonyítja a következő kijelentésével miszerint mégsem olyan rossz az ötlet. Elmosolyodom, ez egészen kezd tetszeni hogy Lenia inkább a mi köreinkben mozogjon, mintsem Gabriel példáját kövesse. Igen, egészen tetszik.
- Szerintem ismered annyira a kis törpét hogy nem lesz kifogása ellene, valamiért ahogy te is mondtad szeret velem lenni, de fel nem foghatom miért - sóhajtom, és előre a fejemet fogom, hogy mit kezdjek én egy kicsi lánnyal, bár egészen sok és kreatív ötlet eszembe jut. Melyik gyerek ne szeretne utazni? Greg meg szívesen elviszi szerintem pár körre.
- Tudom. Ahhoz te túl becsületes vagy. Ne vedd magadra, nem rosszból mondtam csak ismerlek már egy kicsit. Végül is hét évig a bátyám mellett voltál... - legyintek, nem számítok ettől sokra, de ez a bosszantás lehetősége valahogy tetszik és mindent elkövetek hogy borsot törjek az orra alá ahol csak lehet. Nem sajnálom rá az időt és energiát. Igazából azt hiszem megértem az indokait, egyedülállóként van egy kicsi lánya aki mindennél fontosabb neki és végül is, nekem meg az unokahúgom. Azt hiszem. Vagy kereszt lányom, vagy a halál se tudja mim, de szerintem jól el fogunk szórakozni.
- Hm, nem olyan rossz nő. Tulajdonképpen egészen semleges, eddig nem volt igazán dolgom vele, de majd megpróbálok némiképp közelebb jutni hozzá. A végén Gabe még megvádolna hogy el akarom szedni tőle... - sok lány sírna ha megállapodnék végre, de ez a veszély nem fenyeget.

Érdekes helyzet ez, én meg az előző alfa nőstény egy helyen, és békésen beszélgetünk, méghozzá a bátyámról, akit hellyel közzel utálok is. Van egy olyan kisugárzása ami mindig megmozdít bennem valamit. Ami miatt utálom.
- Fogalmam sincs, nyilván valami különleges tehetségem van hozzá hogy máshogy hallatszódjon, mint ahogy mondom - mosolyodom el, hiszen tényleg becsületesnek tartom a nőt, sokkalta inkább az mint én. Lássuk be, hogy engem ezzel nem lehetne megvádolni, mert minden más vagyok inkább. Igazából kicsit becsülöm, amiért 7 évet lehúzott amellett a tökkelütött idióta mellett, és még gyereket is szült neki a kis cuki Leniát, aki valami elképzelhetetlen oknál fogva még kedvel is engem. Egész aranyos kis vakarcs, annak ellenére hogy a bátyám csinálta.
- Tudom hogy nem ott vagyunk, és végül is Bianca is egészen mutatós. Bár őszintén szólva szerintem melletted normálisabb volt Gabriel - már majdnem nyílt bók a nőnek, de ez az igazság, erre gondolok. Ezt a falka szabályt nem értem, minek kellene neki új asszony. Végül is olyan esetekben oké ha nem lehet gyereke, de Sarahnak van.
- Voltak súlyosabbak igen. A féltékenység nem volt eddig a listán de ki tudja még mi fog szerepelni - válaszolok és enyhén összevonom a szemöldököm ahogy folytatja. Nohát, hát csak nem nyomon követi a munkásságom? Ezt a megható pillanatot.
- Nohát, csak nem követed hogy mikkel vádolnak? - azt nem teszem hozzá hogy jogtalanul hiszen sokszor helytálló is, hiszen tény hogy sokakat tüntettem már el, legtöbbször a falka érdekében, ritkán önös szándékból.