Tárgy: Sofia&Thom-mert ez is kell, meg az is... Kedd Ápr. 28, 2015 3:15 am
Sofia & Thomas
Még mindig jól emlékszem arra az éjszakára és arra a reggelre, mikor rátaláltam a farkasra, akiről kiderült, hogy alakváltó, vagy mifene. Azon a reggelen, beszéltünk erről utoljára. Nem akartam belemélyedni a dologba, nem akartam bajba sodorni sem őt, sem engem, és bármennyire is furdalt a kíváncsiság, lassan rájöttem, hogy nem is különösebben zavar, hogy mi ő. Előttem mindig is egy aranyos, kedves és igenis szép lány képe ugrott be, ahogy rá gondoltam. Pár hét leforgása alatt, jól összeszoktunk, és már másnap kerítettem neki női ruhákat, hogy végre kimozdulhasson velem a városba. Volt, hogy az egyetemre is eljött velem, de olyankor sosem tudtam nyugton megmaradni a hátsómon, pláne, ha nem láttam semerre. Még magamnak is nehezen vallottam be, hogy megkedveltem a lányt, és nem váltam volna meg tőle egykönnyen. Ezért sem kérdeztem soha a farkasos dologról, nem feszegettem a témát. Nem akartam, hogy egyszer csak eltűnjön azzal az ürüggyel, hogy ez számára nem megy, mert ő más. - Hova menjünk még be? - kérdeztem egy fáradt mosollyal az arcomon, kezemben két jól megpakolt bevásárlószatyorral. Sosem voltam az a vásárlós fajta, de, mikor már a hűtő kong az ürességtől, akkor igenis rá kell szánnia magát az embernek, hogy picit felpakoljon, pláne, ha már unja a pizzát. - Ja, igen, be kell ugranunk oda - mutattam egy pc boltra. - Anyám olyan szinten kíváncsi rád, hogy megígértette velem, hogy veszek már egy kamerát a géphez, nehogy a végén még iderepüljön. Hidd el, azt nem akarjuk. - vigyorogtam a lányra, de ahelyett, hogy továbbmentem volna, ledobtam a két táskát és lehuppantam az első padra, amit láttam.
Tárgy: Re: Sofia&Thom-mert ez is kell, meg az is... Pént. Május 15, 2015 7:20 am
Thomas és Sofia
Megmentjük a tengert
Ha arra az estére gondolok, amikor megmentett Thomas akkor mindig mosolygok, legalábbis azon, hogy milyen arcot vágott másnap mikor a hatalmas vadállat helyett engem talált ott. Egy lányt, hiányos öltözetben, kissé véresen a farkas helyett. Kész csoda, hogy nem őrült meg és annak különösen örültem annak, hogy többé nem kérdezősködött erről a dologról. Tudom, hogy érdekli és szeretném elmondani neki az összes dolgot, amit tudok, de nem sodorhatom veszélybe az itteni falkát, még akkor sem, ha én még nem vagyok a tagja. A későbbiekben leszek és akkor nem szeretném, ha baja esne mert az az igazság, hogy eléggé megkedveltem. És nem csak szimplán baráti kedveléssel. Szívesen elkísértem Őt az egyetemre, mert akkor esélyem nyílt arra megnézni milyen is mikor tanul, mit szeret az egész intézményben. Míg nekem még elég nagy gondom van az itteni nyelvvel, szerencsére az angoltudás jól jön. - Fogalmam sincs, de nekem leszakad a lábam és éhes is vagyok. Mikor megyünk vissza a lakásra? – kérdeztem kicsit nyüszítve a fájdalomtól. Még ki kell silabizálnom mihez kezdek az itteni életemmel. Nem akarom csak úgy elvesztegetni a fiatalkoromat, szóval lehet megpróbálkozok bejutni valami egyetemi szakra, bár először egy érettségi jól jönne… A családom halála után nem fejeztem be az iskolát. – Miért kíváncsi rám ennyire? Csináltam valami rosszat és most leakarja szedni a fejemet érte? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel, kissé félve, majd leültem mellé és a vállára hajtottam a fejemet. – Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk valamerre kirándulni? Nem ma, hanem valamikor…csak na. Hogy végre kimozduljunk innen. – hoztam csak úgy fel az ötletet, ami már pár napja érlelődik bennem. Szeretnék egy kicsit farkasbőrben futkorászni, kiengedni a fáradt gőzt.
Thomas J. Mason
Hsz szám : 16
Kor : 28
Tárgy: Re: Sofia&Thom-mert ez is kell, meg az is... Hétf. Jún. 01, 2015 1:05 am
Sofia & Thomas
Magam sem voltam már túlzottan fitt, hiszen az egész napot átsétáltuk, és már a hasam is morgolódott, hogy kaja kellene. De a PC boltot így is meg kell céloznunk, mert ha anyám idejön, abban nem lesz köszönet. Még belegondolni is rossz, hogy mit művelne itt. A gondolataim hatására megremegtem, de gyorsan elhessegettem és ahogy Sofi a fejét a vállamra hajtotta, átkaroltam a vállát. - Már csak az az egy bolt, és ígérem, megyünk. Szerintem két hónapra előre megvettünk mindent. Vagyis remélem - néztem a nagy csomagokra. - Neked nincs szükséged valamire? Ahogy felhozta ismét anyámat, hát újra megborzongtam. Szeretem, imádom őt, de néha azért szeret túlzásokba esni, főleg ha lány van a dologban. Egy régi ismerősömet egyszer vittem haza, két hónapig tervezte utána az esküvőnket, de tényleg csak egy ismerősöm volt, semmi több. Nos, ebből kiindulva, bele sem merek gondolni, mit művelne, míg itt van. - Nem, csak minden vágya, hogy végre találjak egy normális lányt magam mellé - vontam vállat óvatosan. Viszont a kirándulás ígérete végre fényt varázsolt fáradt szemeimbe. Jó lenne tényleg egy kicsit kiszabadulni a város forgatagából és talán akkor újra láthatom Sofit farkasként. Nem mondtam neki semmit, nem árultam el neki, hogy szívesen megnézném újra, mint farkast, de talán így megtehetem. Szóval, gondolkodás nélkül belementem. - Akár holnap is nekiindulhatunk. A holnapi előadás lesz az utolsó a héten, szóval, időnk lenne rá. Akár több napra is. Rámosolyogtam és egy gyors puszit nyomtam a homlokára. Számomra ez már megszokott, hogy úgy viselkedek vele, mint a saját húgommal, még ha nincs is nekem olyanom. Általában ilyen vagyok a lányokkal, de olykor Sofi felé más indittatású mozdulataim is vannak, amik félúton megakadnak. Szeretnék felé nyitni, de félek, ha megteszem megretten és eltűnik. Nehéz ez, nagyon nehéz. - De ha így döntünk, akkor bizony még sétálnunk kell.
Még mindig jól emlékszem arra az éjszakára és arra a reggelre, mikor rátaláltam a farkasra, akiről kiderült, hogy alakváltó, vagy mifene. Azon a reggelen, beszéltünk erről utoljára. Nem akartam belemélyedni a dologba, nem akartam bajba sodorni sem őt, sem engem, és bármennyire is furdalt a kíváncsiság, lassan rájöttem, hogy nem is különösebben zavar, hogy mi ő. Előttem mindig is egy aranyos, kedves és igenis szép lány képe ugrott be, ahogy rá gondoltam. 
