Sofia L. Rynsburger
 Hsz szám : 12
Kor : 27
 |  Tárgy: Sofia Liselot Rynsburger Kedd Jan. 13, 2015 9:25 am | | |
Sofia Liselot Rynsburger
Adatok
♦Születési hely, idő♦ 1997.03.18, Hollandia, Rotterdam ♦Kor♦ 18 ♦Foglalkozás♦ tanuló ♦Csoport♦ emberfarkas ♦Rang♦ delta ♦Play by♦ Emma Watson |
Külső és belső
Nem vagyok egy érdekes személy, nem vittem véghez említésre méltó tettet szóval átlagos lány vagyok. Kedves, segítőkész és mindenkivel gyorsan összebarátkozó típusnak mondanám magam. Szeretek a körülöttem lévő emberekkel megtalálni a közös nevezőt, a haragot messziről elkerülöm, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy bárkivel orroljunk egymásra.
Mindig a boldogságot helyezem előtérbe, másoké meg különleges helyet foglalnak el ezért néha kerítőt játszottam a barátnőim körében, bár az egészben az a vicces, hogy sose volt párkapcsolatom. Nincsen sok barátom, de azok akik vannak mind jó fejnek tartanak, szerintem unalmas vagyok. Ha egy társaságban vagyok nem kerülök a középpontban, de nem is érzem magam kívülállónak és gyakran beleszólok a témákba.
A pozitív tulajdonságaim mellett megvannak a magam negatívjai is, hiszen lusta vagyok és valamelyik szülőmtől megörököltem a temperamentumomat. Próbálom megtartani a türelmemet, de néha úgy kirobbanok, mintha kolumbiai lennék. Ha elvesztem a türelmem hajlamos vagyok olyat mondani, amit nem gondoltam komolyan, de a végén mindig bocsánatot kérek.
Talán ennyi lenne dióhájban a személyiségem, de a változás jogát fenntartom.
Kinézetemet amolyan átlagosnak mondhatnám. 156 centi magas vagyok, telt idomokkal, de elég karcsúnak mondható derékkal. Szeretem azt, hogy nem vagyok egy szál deszka, hanem van mit fogni rajtam. Arcom ovális alakú, amit sötétszőke hajzuhatag keretez. Arcomon egyforma távolságra ülnek barna íriszeim. Pisze orrom van, valamint közepesen vastag ajkaim ékesítik kinézetemet. Ruházatommal nem tűnök ki igazán a többiek közül, de nem is ez a célom. Ugyanúgy öltözködöm, mint a legtöbb amerikai lány, azzal a kivétellel, hogy gyakran magam variálom át a cuccaimat. Szeretem a szűkszárú farmereket, a mintás felsőket és a tornacipőt. Divatosan öltözködöm, de a kényelmet is szem előtt tartom, mert annál fontosabb nincs is.
Farkas énem barnás árnyalatokban pompázó bundával büszkélkedhet amelyben fekete szín is megtalálható. Szemem színe ugyanolyan, mint emberi alakban, amúgy nem tartom farkas kinézetemet érdekesnek. |
Előtörténet
1997.március 18.-án láttam meg a napvilágot Hollandia egyik gyönyörű városában. Pontban délkor jöttem át erre a világra, a szüleim nagy örömére. Édesanyám elmondása alapján elég sokáig tartott az egész, a végére azt hitték nem élem túl, de tévedtek. Azóta boldogítom ezt az emberektől népes földrészt.
A gyerekkorom nagyszerű volt, anya, apa és nagyszülők körében cseperedtem. Játszottam annyit, amennyit akartam, senki sem szabott határt nekem ez pedig egyre jobban felkeltette a kíváncsi természetemet. Így sikerült az, hogy valami hétéves koromban meglestem hová mennek anyáék minden hónap teliholdján. Érdekes látvány volt, mert eddig semmit nem tudtam ezekről a lényekről. Hallani hallottam legendákat, pletykákat, amiket előszeretettel terjesztettek az emberek, de… Nem hittem egészen addig, míg nem láttam a saját szememmel. Megijedtem, és amilyen hangtalanul tudtam úgy mentem vissza a biztonságot nyújtó házba. Semmit nem mondtam el abból, amit láttam, a szüleim pedig nem adtak rá jelzést, hogy tudják ott jártam. Így ez a kirándulás titokban maradt, legalábbis most már biztosan.
A 10. Születésnapomon lettem felvilágosítva mindenről és alig pár nap múlva át is változtam. Furcsa érzés volt, idegen és egyszeriben nem értettem miért kezd minden más lenni körülöttem. Ezt mondjuk megszoktam egy idő után, mára már semmi gondom nincs vele. Ez az életem.
Ugyanúgy viselkedtem, mint a többi korombéli lány, csak annyi különbséggel, hogy érzékenyebb voltam bizonyos dolgokra. És sok időt töltöttem a rokonoknak mondott emberekkel. Barátokat szereztem, szerelembe estem egészen addig a napig…
Azt hittem minden a legnagyobb rendben van, a fájdalom szót és az elvesztést nem igazán ismertem, nem volt honnan. De most már tudom milyen mikor nincs senki mellettünk. Mészárlás helyszínére érkeztem meg az iskolából, a nagyszüleimtől kezdve a legkisebb unokaöcsémig mindenkit eltettek láb alól. Megsemmisülve álltam ott, család nélkül 17 évesen, s talán akkor értettem meg mi történt velem mikor ideérkeztem Bukarestbe. Hallottam suttogásokat a régi klánba, hogy itt van egy család, aki bárkit befogad… Viszont, félek. Mi van, ha egy vadász ölte meg a családomat és most utánam kutat? Nem lenne szerencsés csatlakozni hozzájuk… nem akarom a halálukat.
Jelenleg egyedül élek egy kis faházikóban a város közelében, és csak ritkán megyek közelebb. Érzem, hogy valami nagyon nincs rendben... |
|
Ezra Scarlet
 Hsz szám : 84
Kor : 40
| |
