Rolanda Madilyn Teegarden

Előtörténet

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Két lány. Ugyanúgy néztek ki. Hasonmás? Nem, dehogy. Klón? Elment az eszed? Egyik robot? Tudod mit? Mondjuk azt, hogy igen. Alex az ember, én pedig a robotja aki mindig kiszedi a bajból. Önkéntesen futok utána, és ez így van már kiskorunk óta. Na de ki hallott már farkas ikrekről? Hallgasd a történetünk..
Családot akartam, csak ők nem akartak engem. Anyám egy gyermeket akart, de kettőt kapott, nagyon szeretett minket. Amíg anyám rendszeresen változik farkassá addig apám otthon élezi a késeit azért, hogy kiirtsa a fajtánkat. El tudjátok képzelni milyen érzés az, hogy az aki téged nemzett, aki a saját véred, vagyis inkább akinek a vére vagy az legszívesebben levágná a fejed és dísznek a falra akasztaná? Egy gyermeknek nagyon rosszul esik, nos, én is egy kölyök voltam amikor ezt megtudtam az apámról.
Nem mondom, hogy különösebben megrázott, mivel nem úgy történt. Mindig nekem kellett mutatnom az erős köteléket a családban, így minden szeretetemet bevetettem. Anyuci kicsi lánya voltam, mellette a mintatestvér, aki a neveletlen húgát mindig kirángatta a bajban már tízévesen is. Ez így ment éveken keresztül. Én a falkában Omegaként szívtam és nyaltam az emberek talpát, hogy ne bántsanak, de az arrogáns népség annyira lenézett, hogy előjött az az énem nem is egyszer amelyiket rejtegetek ezerrel. Sokszor éreztem erős késztetést arra, hogy valakit széttépjek, de mégsem tettem, mert eszembe jutott az amire apám vár.. arra, hogy egy igazi szörnyeteg legyek és igaza legyen abban, hogy ez a szörny bűnös legyen.
Az életem kezdett rendbe jönni, de Lexi elcseszett mindent azzal, hogy önmagát adta. Végtére is neki muszáj volt megkeresnie az apánkat. Nem tudott a fenekén maradni és tovább engedelmeskedni a falkánknak, áh dehogy, még a végén normális életünk lenne és nem kellett volna elmenekülni. Alex egy egész vadászcsapatot hozott a falkánk nyakára, és elvesztettem az édesanyámat Lexi miatt. Borzasztóan haragudtam rá, de nem tudtam volna nélküle lenni, mivel az a kapocs ami köztünk van törhetetlen. Bűnös léleknek éreztem magam, de nem hagyhattam, hogy legyőzzön a gyász, mivel anyám nagyon közel állt hozzám. A szemem láttára halt meg mindkét szülőm és ez egy érett gondolkodású embernek is nagyon felkavaró. Nem tudom kiverni a fejemből azt a jelenetet, de mindenesetre én élek és Lexi is. Ez a legfontosabb nekem, de ahogy egyre magányosabb voltam, úgy kezdtem el érdeklődni más emberek után.
Erdély lett az új otthonunk, a helyi falka pedig már oszlopos tagjaként tekint ránk, mégpedig nem Omegaként élünk itt. Elértük amit akartunk, és mindketten Delta ranggal bírunk. Örültem, hogy újra egy falkában élhetek, mivel nekem szükségem van egy családfélére ha már Lexi hibájából meghalt a valódi. Nem fogom neki ezt megbocsájtani, hiszen ha visszavenne magából akkor még mindig itt lenne anyánk akivel nagyon jó kapcsolatot ápoltam, mivel mindig én voltam a kicsi hercegnő. Nem tehetek róla, szükségem van egy famíliára, mivel ők azok akik feltétel nélkül szeretnek. Bár idővel rájöttem, hogy ez nem igaz, leginkább én voltam az a családban aki szeretett. Anya is biztos, de ő nem volt annyira jó édesanya, Lexi meg ugyanúgy szeretett engem, de néha úgy éreztem utál. Miért? Azért, mert képes volt puszta szórakozásból tönkretenni mindkettőnk életét.
Na de ki állítja azt, hogy egy magamfajta szeretethiányos és forrófejű farkas nem találja meg a boldogságot? Hónapokba telt, de kezdtem megnyílni az erdélyi lakosság felé, és rájöttem, hogy annyira nem rossz itt lenni, ugyanolyan, mint otthon. Közben eltanultam drágalátos Alextől valamit amire nem számítottam.. jómagam is beálltam a sötétebb oldalra. Az az egyetlen baj, hogy én már rossz irányba megyek. Rászoktam valamire egy rossz társaság hatására amire igazán nem kellett volna, és nem az én elveimet képviseli. Az a kis megnyugtató dolog, amit manapság papírba sodrunk és eléggé büdös. Úgy van, fű. Nem értem miért illegális amikor rám nincs rossz hatással, csak néha szükségem van rá. Erről senki sem tud, csak az aki erőszeretettel adagolja nekem az anyagot, így még az ikertestvérem nem is sejti mibe keveredtem.
Ha már szenvedélyekről beszélünk.. Nem csak a füvezésre szoktam rá, hanem egészen bevállalós lettem intimebb téren is, és nem csak azokkal tudok ágyba bújni akit régóta ismerek, sőt, rendesen keresem az olyan pasikat akik arra mennek. Tehetek én róla? Nem. A testvérem teljesen elrontott, akarata ellenére. Nincs példa előttem, nincs olyan ember aki a példaképem lehetne, így megyek a saját fejem után. Életemet körbevette a sötétség, és én annyira élvezem.. Mi lesz a következő, Lyn? Gyilkolás? Kinézem magamból, ez az egyetlen probléma. Nem tudom leküzdeni a démonjaimat amik körbeveszik az életem, és ezt az a baj, hogy nem is bánom. Nincs bűntudatom amiatt amilyen lettem. Egy minta kislányból hirtelen lett egy narkós ribanc és nem tervezek változást hozni az életembe. Miért nem? Mi értelme jónak lenni amikor a rossz az izgalmas? Miért akarnék olyan lenni akit elfelejtenek? Garantálom, hogy évszázadokon keresztül emlékezni fog a világ a nevemre, és mindenki arról fog beszélni, hogy mennyire merész voltam én és a Vérem. Ez azért van, mert az életben a bűnözéshez csak két dologra van szükség; rám és egy partnerre.
Az istenek és szörnyek földjén én csak egy angyal voltam..