Cesar State

Előtörténet

Nem vagyok már mai gyerek, mégis sokan mondják, hogy felnőhetnék. Nem értem miért, csak próbálok helyesen úton járni, s közben jól érezni magam. Arról már nem tehetek, hogy mások ezt az utat gyermekinek tartják, csak azért, mert 30 múltam és még nincs kölyköm. Majd lesz. Hova siessek?
Először szeretném kiélni a gyermekkorom teljesen, mert nekem ez nem adatott meg. Legalábbis nem úgy, ahogyan a falkában felnövő gyerekeknek.
Bukarestben születtem, ahogyan a szüleim is, viszont hosszú évekig nemhogy a falka tagja nem lehettem, még csak nem is halottam róluk.
A szüleim megelégelték a sok gyilkolászást és a vadászokat, ezért amikor anyám állapotos lett, úgy döntöttek elhagyják a falkát és megpróbálják elnyomni magukban a farkast. Többé-kevésbé biztosan sikerült nekik, ám akkor még nem tudták, hogy egyetlen gyermekük hogy fog majd ezzel megbirkózni.
10 éves koromig nem értettem miért nem jövök ki a többiekkel és miért csúfolnak. Annak tulajdonítottam, hogy úgy néztem ki, mint Gombóc Artúr, de később rá kellett jönnöm, hogy más is van a dologban. Ja igen... akkor még kövér voltam és jó sokáig nem is sikerült leadnom egyetlen kilót sem, így aztán a csajozásban sem volt túl sok sikerem.
Szóval visszatérve, a 10. születésnapom után igen furcsa dolgok kezdtek történni velem. A szüleim elmesélték, hogy én más vagyok, mint a többiek, de a saját védelmem érdekében próbáljam meg elnyomni ezt magamban. Magántanárokat fogadtak mellém, hogy ne legyen probléma a suliban, amíg meg nem tanulok bánni ezzel az erővel. 20 éves koromig talán egyszer változtam át farkassá egy rövid időre, akkor is csak véletlenül. Tetszett a dolog, de mivel a szüleim nem tanították meg használni ezt az erőt, csak elrejteni, így nem nagyon ment egyedül.
Talán 22 éves voltam, amikor egy parkban végig kellett néznem egy balesetet. Csupa vér lett a pázsit, mire én a szokásos emberfarkas reakciókat kezdtem produkálni, de sokkal intenzívebben, mint máskor. Elfutottam a helyszínről, de egy lány követni kezdett.
Megszólított és elmondta, hogy ő is olyan, mint én. Nem meséltem róla a szüleimnek, csak egyre többet kezdtem ezzel a lánnyal találkozni.
Ekkor már dolgoztam egy szórakozóhelyen pultosként, de még a szüleimmel laktam.
A lány mesélt nekem először a falkáról és rajta keresztül találkoztam először hozzám hasonló emberekkel és az alfánkkal is.
Mondanom sem kell, jól összekaptam a szüleimmel, s azóta nem is beszélek velük. Csatlakoztam a falkához, akik segítettek uralni a bennem lévő farkast. Elkezdtem járni edzeni, s mára már én magam vezetek egy edzőtermet, ráadásul személyi edzősködöm is.
Idő közben őrző lettem és összességében elégedett vagyok az életemmel. Elvégzem a rám szabott feladatot, s közben olyanok között lehetek, akik olyanok, mint én és családnak nevezik magukat. Máig nem értem, hogy a szüleim miért akartak annyira kiszakadni ebből a világból...