Phoenix Marlon
 Hsz szám : 12
 |  Tárgy: Phoenix Marlon ~ 100% Kedd Dec. 30, 2014 9:47 am | | |
Phoenix Marlon
Adatok
♦Születési hely, idő♦ Anglia → London. 1994. 02. 23. ♦Kor♦ 20 ♦Foglalkozás♦ orvostan hallgató ♦Csoport♦ ember ♦Rang♦ kellene, hogy legyen olyanom? |
Külső és belső
Nem vagyok egy magas ember, a magam 180 centijével szerintem teljesen beolvadok a tömegbe, bár kosarasnak nem mehetek. A fene vigye el, én is egy olyan langaléta akartam lenni, de hát ez van, ezt kell szeretni. Testsúlyom szerintem arányos a magasságommal, és nem vagyok egy izomagy, sőt! Messze áll tőlem, hogy én valaha is edzőtermekben szedjem fel magamra a dolgokat, amikre majd a csajok buknak. Inkább kihagyom, nem szeretném magam nagyon megerőltetni. Van nekem két nagy barna kutyaszemem, amik talán majd segítenek abban, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Igen, fontos, hogy kettő van, és nem egy, vagy három, mert nem vagyok földönkívüli. A barna szememhez hasonló árnyalatú barna haj tartozik, ami így keretet ad arcomnak. Az orrom felfele billen, édesanyám mindig azt mondta esőember orrom van, mert beesik így az eső. A poén, hogy igaz, a tanulság pedig, hogy az anyáknak mindig igazuk van.
Nem vagyok a szülők kedvence, az én szüleim sem szeretnek annyira, vagyis nem mutatják ki felém. Azt mondják trehány vagyok, teszek a szabályokra, és még oda sem figyelek rájuk. Na de kérem, egy szülő ezerszer másabb, mintha egy haverral beszél az ember. Igenis figyelek rájuk, az már más kérdés, hogy azt is teszem-e, amit szeretnének. Senki sem teszi azt, de én még így is egy jobb fajta gyerek vagyok. Nem iszom csak alkalomadtán, nem drogozom, és egyéb hasonló tudatmódosító szert sem használok, nem szedek össze minden nőt, vagy épp férfit. Én csak egy normális srác vagyok. Kedves, humoros, talán néha túlságosan is, mert mindent ezzel akarok megoldani. De vannak rossz tulajdonságaim is. Nagyon makacs vagyok, de tényleg. Amit egyszer a fejembe veszek az úgy is lesz, de kitartó nem vagyok. Hirtelen haragú vagyok, de hamar el is felejtem, hogy miért, tudom, hogy ez nem normális, de ez van. Ilyennek születtem, ez nem fog változni sajnos, vagy nem. Nekem jó így.
|
Előtörténet
Anglia fővárosában, Londonban láttam meg a világot. Szüleim boldogok voltak tervezett gyerek voltam, és ők mindketten jól kerestek. Anyám egy nagyon neves fodrász volt még Londonban, a legmenőbb szalonban dolgozott, apám pedig a szívsebészetben találta meg álommunkáját. Kicsinek sosem értettem, hogy ebben mi a jó neki, inkább anyuhoz jártam be sokat, szerettem a vendégeivel csevegni, vagy szórakoztatni őket, míg arra vártak a hölgyek, hogy leszedhessék a festéket a hajukról. Sokáig még bűvészkedni is próbáltam nekik, de a nyulat sosem tudtam előhúzni a kalapból, és mindig csak szomorúan vettem tudomásul, pedig mindent úgy tettem, ahogy le volt írva. A kedves hölgyek mindig mondták, hogy ne aggódjak, majd egyszer sikerül. Azóta is azt a trükköt gyakorlom. Szóval mindegy. A lényeg, hogy tökéletes kis életem volt, szerettem a szüleimet, még akkor is, ha vitatkoztam velük, vagy mikor tizenéves fejjel a költözéssel fenyegettem őket. Csak velük voltam boldog igazán, meg a barátaimmal. Csak sajnos szinte mindent a hátam mögött hagytam.
3 éve, hogy apám meghalt, szívroham vitte el, a legrosszabb ebben, hogy sokat szenvedett. Sokszor kelt éjszaka arra, hogy nem kap levegőt, a szíve hevesebben kalapál, de ő mindig megnyugtatott minket, hogy semmi baja. Ez nem volt igaz, nagyon nagy baja is volt. Szívritmuszavar,és még sok más, de sosem ismerte ezt el, pedig tudta, hiszen a szívek mestere volt. Anyám ekkor zuhant magába, nem járt be dolgozni, elvesztette a klienseit, az állását, a házat, én pedig nem tudtam segíteni neki. El kellett költöznünk, és itt Bukarestben volt egy nagybácsim, anyai ágon és ő volt az akihez tudtunk jönni. Azt hittem itt majd jobb lesz anyám, de nem. Engem is megviselt apa halála, még akkor is, ha vele nem voltam annyit, mint anyuval, de mart belül a fájdalom, csak anya miatt voltam erős, aki a vacsora közepén fel tudta higítani a főzeléket könnyeivel. Rossz volt így látni, ezért is kezdtem dolgozni, de megmondta, hogy visszamegyek és befejezem a sulit. Hát most vagyok ott, hogy orvosnak tanulok, még nem tudom merre szakosodom, de apuért ez leszek. Nincs vele bajom, de komolyan, nekem tetszik, hogy embereket menthetek, csak az nem, hogy ölhetek is, ha valamit elrontok.
Angol vagyok, az egész családom onnan van, de nekem nincs az a száraz Britt humorom, amit sokan hisznek, ez volt az, ami segített nekem az ide való beilleszkedésben. Hogy mi lesz később? Nem tudom, de jöhet bármi, és készen állok rá.
|
|
Ezra Scarlet
 Hsz szám : 84
Kor : 40
| |
Remélem sikerül anyádnak össze szednie magát és jól teljesítessz majd a tanulmányaid terén is.