Alexis Morgan
Hsz szám : 18
Kor : 27
 |  Tárgy: Alexis Morgan Szomb. Dec. 20, 2014 12:25 pm | | |
Alexis Morgan
Adatok
♦Születési hely, idő♦ Chicago 1996.05.23. ♦Kor♦ 19 ♦Foglalkozás♦ munkanélküli ♦Csoport♦ emberfarkas ♦Rang♦ delta |
Külső és belső
Az érdekelne, hogy is nézek ki? Hát, nem is tudom. Nem sokra emlékszem, de amire biztosan, az a hajam és szemem barnasága, a bőröm fehérsége. Még talán hat éves sem lehettem, mikor utoljára láttam magam a tükörben. Azt nagyon is jól, tudom, milyen mikor négy lábon szelem a vadont, ahogy a gallyak megreccsennek puha mancsom alatt, ahogy a fehér bundám sártól csimbókos. Ez vagyok én igazából. Egy farkas.
Átlagos magasságú, nyúlánk fenevad, aki ilyen feltűnő bordázattal, nehezen rejtőzik el az erdő sűrűjében, de megtanultam, hogyan fedjem el magam, miként élhetem a napjaimat egymagam, még ha szívem társakért kiáltott is. Tudom jól, hogy nem bízhatok senkiben.
Sosem ismertem mást, csak a magányt, a menekülést, a fájdalmat, a félelmet és az élni akarás erős ösztönét. Barátaim nem voltak, senkivel sem beszéltem hosszú éveken keresztül. Nem ismerem a család fogalmát és rettegek mindentől, ami számomra ismeretlen.
Nem vagyok egy főnyeremény, jól tudom, de ahogyan alakul majd éltem, úgy alakul majd jellemem is. Csak találnom kell valakit, aki segít.
|
Előtörténet
"Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."Emlékszem még milyen a boldogság, mikor gyerekként a házunk udvarán játszottam, és szüleim aggódó tekintettel, mégis mosollyal az arcukon nézték, miként próbálom elkapni a hópelyheket, vagy ahogy a nehéz, hatalmas hótömböt próbálom feltenni egy másikra, hogy a legszebb hóembert csináljam.
Csodálatos gyerekkor, aminek emlékeit, egy szörnyű eset rombolt össze.
Az emlékeim már nem tiszták, csak a sikolyokra, a lövésekre, a kutyák csaholására emlékszem, és anyám kezére, ahogy lassan elengedi enyémet. Olykor még ma is érzem bőrének melegét a sajátomon. Még ma is látom, a házunkból felcsapó lángokat.
Emlékszem miként változott meg azon az éjszakán a testem, miként jártam először négy lábon, és miként veszítettem el azon az estén emberségem, hogy egy vad legyek a sötétben. "Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, sem azt, hogy élt."Hallom szíve heves ütemét, a vér száguldását, a fürge lábak halk puffanását, miként gazdája menekül a vad elől. Keresi és kutatja odúját, ahol menedékre számít, ahol már nem kell félni az erős karmoktól és metsző, hófehér fogaktól. Gyors, akár a szél, mégis könnyedén követem a sűrű erdő mélyén. Nem látok semmit, csupán a célt, a zsákmányt.
Ez volt az én vesztem. Egy elrejtett hurokba lépetem, ami azonnal összezárult lábamon és én fejjel lefelé lógva néztem, miként tűnik tova a nyúl, akit vacsorának szántam azon az éjjelen. "Hiszek abban, hogy az életnek van egy elrendezettsége, megvan mindennek az oka, a miértje, és ezt nekünk illik tiszteletben tartani. Én legalábbis törekszem rá."A fájdalom, a bezártság megtör, elkeserít és mikor arra kényszerítenek, mit nem tennél meg soha, lassan elveszíted azt, aki voltál valaha, akit szerettél. Velem is ez történt. Emberek találtak rám, akik kitették a csapdát, de ahelyett, hogy megöltek volna, és lenyúzott bundámat eladták volna, ehelyett kutyaviadalokra írattak. Erőm teljében, haraptam a kutyák torkát, az életben maradásért, és azért a csekély élelemért, mit szántak nekem. Ketrecbe zárva tengetem napjaim. Botokkal és egyéb eszközökkel ütlegelt testem lassan fáradni kezdett sok a kíntól és fájdalomtól.
Az emlékeim elhomályosultak, csak az ösztön élt bennem. Már nem voltam más, csak egy állat, aki rácsok mögé zárva várta a halált, mégis mélyen remélt egy szebb jövőt, egy olyat, melyben elkaphatja a nyulat. "Jön egy fordulat, bekattan valami, és az ember érzi, hogy változás következik, sőt, már be is állt. (...) És többé már semmi sem lesz a régi, soha."Vágytam vissza régi életembe, ahol szabadon futhatok a széllel és hallgathatom az erdő neszeit. Ahol egy voltam a természettel és nem annak egy elfajzott korcsaként néztek rám.
Vágytam a szabadságra, ami éveken keresztül fel sem sejlett előttem. Egyik "csatám" közben, a fáradság és az éhség elvette minden erőm, és a kutya, csúnya sebet ejtett rajtam. A gazdám ott helyben agyon akart ütni, de akkor, minden megváltozott.
Ketten voltak, két lábon jártak, mégis mások. Éreztem rajtuk, hogy ők is olyanok mint én.
Kiváltottak, meggyógyítottak és azt mondták, nem kell félnem, hogy vár a családom.
Család... milyen rég hallottam már ezt a szót. Talán már azt sem tudom mit jelent. De igen, velük tartottam, mert ez az egy szó, többet jelentett számomra, mint bármi más, még ha az igaz jelentése a köd homályába is vész, de a lelkem tudja, hogy mostantól, minden jóra fog fordulni. |
|
Gabriel Coleman
 Hsz szám : 72
| | Tárgy: Re: Alexis Morgan Szomb. Dec. 20, 2014 11:35 pm | | |  Üdvözöllek a falkában, Alexis! A karaktered egészen fantasztikus lett, egy igazi kis egyedi gyöngyszeme leszel a falkának. A jellemben nem találtam hibát, az előtörténeted pedig kiváló. Sajnálom ami veled történt, de hidd el, hogy a falkában ezentúl jó sorod lesz! És persze remélem, hogy az első találkozást kijátszhatjuk majd a játéktéren!  Üdv, Gabriel |
|