Alexander Strauss

Előtörténet

Hogy ki vagyok és és honnan jöttem? Mindenhonnan és sehonnan, nem tudnék pontos választ adni rá. Ugyan már, senki nem emlékszik a saját születésére.... Csak azt tudom elmondani, hogy mi vagyok most, ki vagyok, ebben a világban és mivel töltöm el az életem napjait. Az életem egyhangúnak nem nevezhető lapjai ha egyszer leperegnek, talán nem is fogsz hinni a szemednek....

A saját magam által felállított elvek egyike ellen volna, ha most mindent szépen az elejétől a végéig elmesélnék, így nem térek ki minden részletre, ne is reméld. Se időm, se kedvem, sem pedig energiám nincs erre. Mégis...

Amire már magad is rájöhettél, harminc évvel ezelőtt születtem meg, teljesen átlagos családba. Ami nem volt az, hiszen akkor éppen úgy semmi különleges nem lenne bennem, mint a sok másik hétköznapi emberben sincs. Farkasok közé születtem, mindkét szülőm az volt, így erős volt a vér, és nem volt kétséges, egyetlen pillanatig sem hogy mi leszek én. Farkas. Gyömbérszínű nemes vad. Kölyökkoromban már ennek szellemében neveltek, hogy tudtam mi vagyok, de meg kellett esküdnöm hogy nem beszélek róla. Az, hogy egyszer megszólaltam, a vesztünket okozta. Ránk találtak és felelősségre vontak hogy miért tettem azt, amit. Gyerek voltam, és senkit nem érdekelt. Ahogyan az árvák könnye sem érdekel senkit.

Évekkel később, majdnem ugyanez a jelenet ismétlődött meg, annyi különbséggel, hogy nem én voltam a gyermek, hanem egy kócos hajú kisfiú. Farkasok voltak, mint magam. Elűztem őket, erővel és fegyverrel, amit tudtam, és végül a fiú megmenekült. Menni akartam már, amikor megfogta a kezem, és egy apró gyűrűt adott nekem. Egyszerű volt, dísztelen, egy nonfiguratív minta, nem mondott semmit, és nem kérdeztem semmit. Történt valami akkor.

A gyűrűt azóta is viselem, a kisujjamon és fél szemem gyakran pihen a kölykön, aki immár vadásszá nőtte ki magát, és ami köztünk történt, az köztünk is marad. Nem fogom elmondani, mert ez semmiféle szempontból nem lényeges apróság. Elégedj meg annyival, hogy törődöm a fiúval, és számít nekem. És megöllek ha megtudom hogy bármit is ártasz ellene, ahogyan akkor is, ha eljártatod a szádat. Nem vagyok valami megbocsátó ami azt illeti.

Vadász vagyok. Igen, jól értetted. Én, farkasként a másik oldalt képviselem. Vagy inkább egy harmadikat. Amolyan büntetés végrehajtó vagyok a saját missziómból, mert ha a rosszalkodó farkasokat a saját társaik megzabolázzák, akkor nem fognak a vadászok sem nyomozni utánunk és irtani a fajtánk. Szeretem a fajtámat, éppen ezért meg kell védenem mindenáron. Akár más fajtársak halálával is, mert a fennmaradásunk múlik ezen. Az, hogy élhessünk, mint mások.

Ugye, megérted ezt? Az indokaimat, hogy miért cselekszem? Kivet a világ, sehová nem tartozom igazán, és két oldal vadászik rám. Mit tehetnék? Mondd, te mit tennél?

Üdvözöllek Alexander!
Egy nagyon különleges személyt hoztál az oldalra. Személy szerint nekem nagyon tetszik az ötleted. Hát még a stílusod!
Nincs semmi kifogásom ellened, úgyhogy ezennel elfogadlak!
Várunk a játéktéren, farkaslelkű Robin Hood!
Üdv,
Gabriel