Vesna Vasilija Ljuba

Előtörténet

Mit mondhatnék? Árva vagyok. Van ugyan apám, de róla inkább nem ejtenék szót azért, ami anyámmal történt miatta. Állítólag szerelemgyerekként születtem, anyám ember volt, apám emberfarkas. Mindketten tisztában voltak a falka törvényeivel - apám és az ő lepcses szája mindent megosztott anyámmal - de egyiküket sem érdekelte. Azt hazudták, hogy anyám csak a szeretője, hogy nem tud semmit, hogy nincs veszély, de mégis egymás között arról sugdolóztak, milyen jó lesz majd, ha megszületik közös gyermekük. Egy szeptemberi napon világra is jöttem, s onnantól kezdve úgy tíz évig egészen jól elkaristoltunk a hazugságok mezején. Apám azt mondta, hogy anyámat megerőszakolták és abból az éjből lettem én, s ha bárki kérdezte a falkából mindig az volt a válasza, hogy azért véd engem, mert saját magára emlékeztetem. Nem tudom, hogy milyen idióták voltak azok, akiknek ezt beadta, de kétségtelenül elhitték neki.
Az első átváltozásom után már nem volt mit tagadni. Természetesen nem apám volt az, aki elmondta nekem az igazságot, hanem egy tag a falkájából, s közölte velem azt is, hogy mik a falka törvényei. Omega lettem úgy, hogy nem is akartam az lenni, s feléledt bennem a gyűlölet apám iránt. Hát milyen személy az olyan, aki annak ellenére nem kerüli el a szeretett nőt, hogy tudja: meg fogják ölni majd?
Megtették. A vadászat vérrel és verejtékkel zajlott, anyám meghalt, apám pedig a továbbiakban nem volt hajlandó tudomást venni rólam. Mintha ugyan az én hibám lenne az, hogy ő nem tudott csomót kötni a farkára. A mai napig nem rendeztük a viszonyunkat, bár az azért jelent valamit, hogy egyikünk sem költözött el, itt szívjuk egymás vérének gőzét, s mindketten úgy teszünk, mintha ez így tökéletesen rendben lenne.
Még mindig omega vagyok, de őszintén: pont leszarom. Az emberek között kifejezetten jól elszórakoztatom magam, vannak barátaim, s falkán belül sem nagyon érdekel kihez szólhatok hozzá és kihez nem. Akihez kedvem szottyan, ahhoz odacsapódom, legfeljebb arrébb leszek rúgdalva, mint egy darab szemét. Ennyi év után már teljesen lényegtelen az egész.
Vannak álmaim, vannak terveim, s egyszer meg is fogom őket valósítani. Hogy addig pedig mi lesz? Élem az életem úgy, ahogyan most vagyok, s próbálok rájönni, hogy ez az én rosszéletű apám merre potyogtatott el még gyerekeket. Mert aki ilyen, az mindig ilyen volt. Kell legyen hát némi elcseszett családom valahol. Ha már az anyámat elvette tőlem, ennyi igazán járna azért. Féltestvérek hada. Vagy legalább.. legalább csak egy.

Üdvözöllek a falkában, Vesna!
Egy igazán erős egyéniséget hoztál nekünk. Kellenek a játéktérre az ilyen kemény rendbontók, mint te.
Tetszett nagyon az adatlapod, csak az elírásokra figyelj majd oda, kérlek.
Egyébként elfogadlak, természetesen, nincs okom rá, hogy ne tegyem.
Kellemes időtöltést és persze boldog nyuszit!
Üdv,
Gabriel