Fekete füles simul szorosan fejemre, dobhártyámat rezegteti a belőle áradó, hangos zene. Félhomályos szobám sötétbarna fotelében ülök, lábaim keresztben, vékony combjaim szorosan simulnak egymásnak, cipőm talpa halkan kopog a padlón, a ritmust hűen követve. Csöppnyi, kerek asztalon árválkodó lámpám szolgáltat kevés fényt csak, de ahhoz, mit tenni készülök, ennyi éppen elég. Ölemben régi, szakadozott papírdoboz. Benne levelek, fényképek, minden, mi családom múltját őrzi. Óvatosan siklik vékony ujjam bele, cél nélkül kutat, míg rózsaszín lapra nem akad. Kíváncsian emelem ki, gondosan hajtogatom szét. Érdeklődve siklik pillantásom végig rajta, arcomra mosoly költözik. Évekkel ezelőtt írtam ezt, mikor hittem még a mesékben, a csodákban, mikor nem tűnt lehetetlennek az ajtón kopogtató, fehér lovas, szőke herceg.

Olyan voltam gyermekként, mire minden szülő vágyott. Szőke hajú, kék szemű karcsú tünemény. Babáival játszó, csilingelőn kacagó, széles mosolyú kislány, kit imádott egyből az, ki meglátta. Éreztem családom felém áradó szeretetét, ha tudatosan nem is, mélyen, legbelül tudtam, minek köszönhetem a kiemelt figyelmet. Igyekeztem úgy viselkedni hát, nehogy ezt elveszítsem.
Tíz éves voltam, mikor gondolkozásom, igényem változni kezdett. Azelőtt is tudtam már, mire lehetek képes, de a tudni, és a tapasztalni között hatalmas a szakadék. Magaménak éreztem azt, mit egy farkasról hittem. Átvettem a vadságot, a makacsságot, az éjszakai élet imádatát, de gyerek voltam még, nem tehettem meg azt, mire vágytam, visszafogtak a szabályok, a vigyázó pillantások. Várnom kellett, míg elég idős lettem, hogy kitörjek a ketrecből, mit napról-napra fojtogatóbbnak éreztem.
Kamaszkoromban kezdett ténylegesen megváltozni minden. Nem csak saját életemen fordítottam száznyolcvan fokot, hanem mindenki másén is, ki valamely mód hozzám tartozott. Kimaradtam az iskolából, rossz társaságba keveredtem, napokig otthonom felé se néztem. Azt mondaná most, ki nem ismer, megszokott dolog ez, mire nem kell kiemelt figyelmet fordítani, minden gyermek lázadni kezd, ha eléri a Kort, de amint rájön ki ő, hol a helye, mihez kezd majd magával, rendeződik kedve, normális mederbe tér vissza gondolkodásmódja. Szüleim vágya is ez volt, nem kétlem. Láttam a reményt szemükben, hogy újra visszakapják azt az unalmas, tökéletes lányt, kit lelki szemeik előtt felnőni, férjhez menni, gyereket szülni láttak. Nem váltam azzá soha, s nem is fogok, míg csak önállóan dönthetek sorsomról. Kívülről talán családom olyan, miről más csak álmodik, de a valóság oly távol van ettől, mint pokol a mennytől.
Nem akartam befásulni, robotként nap-nap után azt tenni, mit a körülöttem élő ismeretlenek elvárnak. Ledobtam magamról láncaim, bátorságot gyűjtöttem, azzá váltam, kivel boldogan, elégedetten néztem szembe a tükörben. Kilövettem orrom, fülem, testemen egyre gyűltek a rajzok, jelképek. Kukában végezték hétköznapi ruháim, helyettük szekrényembe olyan darabok kerültek, miket nem látsz minden második emberen, mik vonzzák pillantásod, ha akarod, ha nem. De bármennyire érdekesnek tűnik is sorsom neked, kit még mindig érdekel, mit gondolnak rólad mások, higgy nekem, bele lehet unni ebbe is. Az ivás, szórakozás, rövid távon csodás, de ha nem találsz magadnak új kihívást, oda jutsz majd, hol elkezdted. Saját hétköznapjaidba szürkülsz bele.
Szerencsém volt a farkaskirályfi érkezésével, ifjabb Colemannek hála hosszú ideig nem fogok unatkozni. Míg azt hiszi, nem vagyok elég hozzá, hogy megbabonázzam, elérjem azt, mit más nem tudott, aggódnom nem kell. S mi lesz miután elértem célomat? Fogalmam sincs. Szükségtelen ennyire előre gondolkozni.

Vigyázva helyezem a képet vissza, mit ujjaim között szorongattam eddig. A tető is visszakerül helyére, akárcsak a doboz, ruhásszekrényem mélyére. Lenge darabokat kapok le vállfájukról, ha már úgyis helyben vagyok. Gondosan öltöm magamra őket, újra, és újra a folyosón trónoló, egészalakos tükröm színe elé járulva. Tökéletes outfitben, hibátlan sminkkel, laza, szándékosan zilált kontyba kötött hajjal lépek ki házam ajtaján, s indulok oda, hol szinte biztos rátalálok arra, kit keresek.